Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)

1954. január 5. / Főigazgatói Tanácsülés - Ék Sándor felveti a diplomamunka-kiállítás nyilvános voltát74 - Radimietzky ezredes beszámol a honvédelmi ismereteknél elért eredményről - Meller Pétertől elveszik a művészettörténet tanszéket - Neves volt tanárok üdvözlése születésnapjaik alkalmából - Pap Gyula fegyelmi ügye - G. Szabó Kálmán nyugalmaztatásának ügye - Hallgatók kérelme hogy rajztanárképző főtanszakról más tanszakokra mehessenek át - Berki Viola fegyelmi ügye - Barcsay Jenő Kossuth díja

végén megkérdeztem, gondolja, hogy ez a cikk megoldja a Főiskola problémáját? - elpirult, s azt mondta, nem teszi ki a cikket. Tehát, ha hagyjuk, hogy elmondja problémáját, helyes irányba tudjuk vezetni a hallgatót, Nagyon fontos, hogy a tanár ne csak szakmai vonalon neveljen, A hallgatók azt mondják, hogy Rozsnyai elvtárs rendkívül értelmes ember, megérti problémájukat. Ha a hallgatók elmennek Rozsnyai elvtárshoz, már a hallgató ötödik szavából tudja, mi a probléma, félbeszakítja őket, s felel rá,

A hallgatóknak hiányzik, hogy nem- hagyta őket beszélni. Ilyen apró dolog sokat számit. Sokáig ellene voltam annak, hogy a "mü-' vészek érzékenységét tekintetbe kell venni". De ezt tekintetbe kell venni, mindenkivel egyénileg kell foglalkozni! Ha ez igy van, akkor nem lenne annyi kitörés a hallgatók részéről, A halig, gatók u^y gondolják sokszor, hősies harcot folytatnak a közért, s nem látják meg, hogy e^y a célunk. Ezért kell több beszélgetésnek lenni,. Én az órák után megkérdezem, mi a véleményük az előadásról? Őszintén megmondják, s én igyekszem javitani munkámon, A hallgatók örülnek annak, hogy ez az ő bírálatuk eredménye. A hallgatókben van bizonyos nyomottság; nincs egyöntetű véleményük a művészet elvi kérdéseiről. De ha a tanárok beszélgetnek velük, akkor ezeket a problémákat elmondják, s lehet segiteni rajta.

Ha ezek a problémák felmerülnek az osztályon belül, akkor megmondják véleményüket.- Megnéztük a hallgatókkal a szovjet kiállítást. A gyerekek kezdtek olyan észrevételeket tenni, amelyeket, az osztályon szoktak,-» de ott nem volt megfelelő akusztika. Mondtam nekik, hogy itt más is hallja a véleményeket, majd az osztályon megbeszéljük a munkákat. Másnap kértem őket, mondják el őszintén véleményüket, biztosan lesz rossz is, de mondják meg. S akkor másfél-érán keresztül beszélgettünk; bizony, nagyon sok kérdésben sikerült meggyőzni őket. Azt mondták, hogy jó, hasznos volt a beszélgetés és talán előtte nem is volt olyan igazuk. De igy a véleményüket csak az osztályon belül mondják el.

Én azt hiszem, hogyha nem bizunk a hallgatókban ilyen szempontból, megmaradnak-a szélsőséges között. Meg kell tanitani a hallgatókat birálni, erre nem tanítja őket senki.

Egyébre- sem tanitjuk őket. Ha valakit mintázni, ábrázolni, « lát ni tanitunk: ez tanitás a bírálatra, de ennek nincs látható hasz na.

Egy fegyelmi ügyet kell a tanáccsal közölnöm, Berki Viola esetét amely nem egyedülálló. Néhány hallgató önéletrajzába más adatokat irt be, nem a valóságnak megfelelőt. Nálunk proletárdiktatúra van-, elsősorban tehát munkás-paraszt származású fiatalokat veszünk fel, azok részesülnek ösztöndíjban. Osztályidegen emberek is bejuthatnak a Főiskolára, de ösztöndíjat nem karnak, s csak minisztériumi engedéllyel jöhetnek ide. Különösen súlyos ügy Berki Viola esete, aki a művészeti gimnáziumban is részesült juttatásokban. Nálunk jogtalanul kapott ösztöndijat. Itt nagyon „rendesen viselkedett, jül végezte munkáját, de demonstrátor is volt, ami nem lehetett volna, éppen osztályhelyzeténél fogva,» egy osztály munkáját nem irányíthatja. Demonstrátori dijat is ka pott. Hét éven keresztül a dolgozók fizettéktanittatását. Mi nem vizsgáltuk meg, vájjon helyes adatokat irt-e önéletrajzában, a Művészeti Gimnáziumban sem, amikor felvették. Természetesen a tanulmányi osztály köteles utána járni minden hallgatónak, a ahc felmerültek bizonyos problémák, ott érdeklődtek. így a helyi Ta-