Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)

1953. június 12. / Főigazgatói Tanácsülés - Főiskolai reform továbbfejlesztése - A sztálinvárosi művésztelep ügye - Napi 4 órai kötelező feladat bevezetése - Diákok elméleti tudásának gyarapírásásra szemináriumokat tartanak - Rajztanárjelöltek elhelyezése - Rajztanárképzés átszervezése - Főtanszékek átszervezése - Főiskola átszervezésére vonatkozó javaslatot a minisztérium elfogadta

Én ellentmondók és egyetértek, A miivésztelepi munkával kapcso­latosan abból kell kiindulni, hogy mire való a müvésztelep? Pdtzay mester javaslata feltétlenül megszívlelendő. Ezt nem a­­zért mondom, mert én is akartam ezt megemlíteni. T,i. nincs a hallgatóknak plein air tapasztalatuk, és a fény kifejezéséhez tapasztalat kell. Nem azt mondom, hogy naponta négy órát foglal­kozzanak ezzel, de adjunk egy kötJÉÖtt feladatot, legyen az egy fej, v^Lgy egy táj. Ha nem is napi négy Órát igénylő feladat, de legyen egy kötött tanulmány. A müvésztelep oélja az, hogy megtanuljon más világ törvényszerű­ségeihez alkalmazkodni, mert műteremben plein air festés nem megy. A müvésztelep másik alapvető célja, hogy - amit a Főiskola nem tu$ juttatni - tapasztalatuk legyen az életről. Hogy a hall­gatók különböző helyen vannak, e^.órt lenet plein air-tanulmányo­­kat végezni. Az egyik hallgatót az ipari, a másikat a mezőgaz­dasági élet érdekli jobban, és az, hogy beépüljenek a mai élet­be, szintén fontos. Tehát mind a kettőt helyes lenne megvalósí­tani. Legyen egy kötött feladat, és legyen szabadon választott. Szükséges, hogy áthallgató valóban oda mehesen, ahova kedve tartja, hogy minél szabadabban szedje magába a benyomásait. Három helyre mennek a hallgatók. Sztálinvárosban elintéztük, hogy bemehessének a műhelyekbe rajzolni és festeni. Nem lenne helyes, ha ezen az engedményen átnéznénk. Nem is szólva arról, hogy a hallgatók maguk is szeretnének bemenni a műhelyekbe. Ugyanez a helyzet Karcagon. A Földművelésügyi Minisztérium en­gedélyezte, hogy kimenjenek a.tsz-ekbe, állami gazdaságokba, gépállomásokra.rTatabányán Megkaptuk az engedélyt, hogy lemen­jenek a bányába. ■ I Négy hét időtartamú a müvésztelep, ez sajnos, elég kevés idő. A hallgatókat bizonyos számú vázlat elkészítéséhez kellene kötni. Esetleg ki lehet kötni, hogy naponta két órát ezzel vagy azzal foglalkozzanak, de a foglalkoztatást az ottani viszonyokhoz kell kötni. Mert pl. amikor Karcagon aratás van, akkor azzal kell foglalkozni, A 17. éveseknek megadjuk, hogy a diplomamunka vázlatot készít­sék el, ugyanígy valamilyen feladatot kellene adni a többieknek is, Így van megkötöttség, de ezen belül szabadon dolgozhat. Előre megállapodni a nyári munkákban csak nagy általánosságban tanácsos, nem ahogyan a grafikusok csinálták. Elkerülhetetlen, hogy nyáron esetíeg máshoz kap kedvet, és attól nem lehet vissza­tartani őket. : De figyelembe kell venni, hogy kinek mire van szüksége? Béncze elvtárs mondotta, hogy a két szempontot össze lehet kap­csolni. Utólag reagált Ek mester szavaira, de ez sokkal figye­lemreméltóbb szempont, minthogy keresztül menjünk rajta. A hallgatók kedvére bizni, hogy mivel foglalkozzanak, nem helyes, mert nincs olyan rutinjuk a témaválasztásban, mint a felnőtt mű­vészeknek. Ezért hiány lenne munkáikban. Segíteni kell őket, ehhez az első lépés az, amit Ék mester mondott, hogy megállapít­ják, a nyári hónapokat mire használják fel, amí fejlődésük szem­pontjából kívánatos lenne. Ezen a téren sok segítségre van szük­ségük.

Next

/
Thumbnails
Contents