Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)

1953. március 27. / Főigazgatói Tanácsülés - A minisztérium bírálata a Főiskola első féléves tevékenységéről - Katonai tanszék működésének megindoklása - Hallgatók április 4-ig üzemekbe mehetnek rajzolni

4

Pátzay:

ink vezetőinek egy része és különösen a tanszékek vezetői még mindig nem foglalkoznak kellő mértékben az oktatószemélyzet ideológiai fejlődésének segítésével és ellenőrzésével." Ez tió pikusan megmutatkozott a legutóbbi anyagnál: ilyen sok hiányzás még soha nem volt és a felkészülés is rossz volt. Az átirat fel hivja a figyelmet, hogy ne csak az iskola vezetői foglalkozzam ideológiai képzéssel, de a tanárok is ellenőrizzék mennyire fog lalkoznak az anyaggal, mennyit tanulnak. Az elvtársak egyrésze naplót vezet munkájáról. Fónyi Géza egy hónap alatt 5-6 órát ol vas, ami rpppant kevés. Bemanovszky 20-22 órát, ez is kevés. Sokkal többet kell olvasni. Hetenként legalább 8-10 órát kell, hogy olvassanak. Ezt azért említem, mert ha a tanár nem képezi magát, akkor a hallgatóktól sem kívánhatja. Szeretném, ha a főtanszakvezetők foglalkoznának ezzel a problémával. A tanárok ideológiai oktatása és a művelődés területén javításra van szűk ség. Bortnyik elvtárs beszélt arról, hogy van diplomamunkásunk, aki nem idevaló és mégis elhagytuk menni az V. évig. A hallgatókat el akarjuk helyezni. Mikor megkérdezik, hogy vájjon megái ja-e a munkaterületén a helyét? - sokszor nem mondhatjuk rá, hói igen. Ez selejt a munkánkban. Ezen a területen javitani kell. Még negyedéves korában is inkább menjen el, ha nem idevaló, min hogy rossz példát mutasson és a tanárok energiájának nagyrészét elvegye. A közeljövőben vidéki utazások lesznek, az elvtársak segítségét kérjük a káderkutatásban. A tanárok el fognak menni egy-egy vidéki középiskolába, kiválogatják a megfelelő tehetségeket. A nyári művésztélépékről tájékoztatásul: Eddig úgy van, hogy Sztálinvárosban, Miskolcon, vagy Tatabányán lesz müvésztelap, Karcagot, mint legelőrehaladottabb mezőgazdasági várost ajánlották. Turkevét megnézzük. Megígérték, lehetőséget nyújtanak, hogy megfelelő telepet tudjunk létesíteni. Tipikus ipari, vagy mezőgazdasági várost tudunk tanulmányozni. A tanárok látogassák meg ezeket a helyeket. Egy hónapra kb. 120 hallgató megy. Felvetődött, hogy Szovjetunió példájára kötelező művésztelepeket létesítünk, a III., IV. évesek számára. Nehézség az, hogy vannak, akik nyáron dolgozni akarnak, mert ruhát, vagy cipőt akarnak venni. Aki megfelelően igazolni tudja, hogy szükség! van arra, hogy nyáron dolgozzon, az felmentést kap a müvésztelepi munka alól.

Sokat gondolkoztam a müvészetelepek felállításának módján. A mei térségbeli képzést képtelen vagyok a tanmenetbe beállítani olyai mértékben, mint amilyenre szükség lenne. Ennek pótlására az ax javaslatom, hogy az Epreskertben a szobrászok részére létesitsüi nyári müvósztelepet, hogy a kőfaragásban pótolják azt, amit tanévben nem tudunk megadni. Ez anyagi kérdés is, de nem nagyon nehéz dolog ezt megcsinálni. Legalább 50$-át a hallgatóknak úgy kellene elbocsátani a Főiskoláról, mint Kovács Ferit, akinek diplomamunkája márványból készült. Ha két évfolyamnál két évben ezt megtesszük, akkor ezek két hónap alatt megismerkednek a kőv< Az alapot megkapja. Ez elengedhetetlenül szükséges. Ha nem tanulta soha a'kőfaragást, nem tudja magát továbbfejleszteni. - A Minisztérium kritikáját illetően: Természetesen, nagyon sok hibánk van. De éppen ezért, mert ezeket állandóan szemelőtt tartjuk, idővel ki tudjuk javitani. Van egy különös hibánk, az, hog növendékeink önfegyelmező képessége nem kielégitő. Felnőtt embereket tanítunk, ezeket ilyen kicsinyes iskolai fegyelemmel ellei kező irányba tereljük. Nagyobb perspektívával kell megoldani ez1 a kérdést. Szoktassuk a növendékeket önállósághoz. Ha mipden esetben irányítjuk őket, akkor kiveszik belőlük a függetlenség, Ott kell megfogni a dolgot, hogy a növendékek, mint felnőtt em-