Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)
1953. március 27. / Főigazgatói Tanácsülés - A minisztérium bírálata a Főiskola első féléves tevékenységéről - Katonai tanszék működésének megindoklása - Hallgatók április 4-ig üzemekbe mehetnek rajzolni
1/- 4 nem engedjük meg, hogy az oktatás alatt mással foglalkozzanak, tízóraizzanak, későn jöjjenek az órákra, ezt a tanár elvtársak nem elég szigorral követelik meg. Egységesebb álláspontot kell kialakítani a Főiskolán. A fegyelmet neveléssel lehet létrehozni, de ha szükséges, rászoritássál kell a kollektívából kikényszerinteiii. Már megtörtént más főiskolán, hogy a külső fegyelem lassan belső fegyelmet kezdett kialakítani. Ha következetesebbe foglalkozunk a hallgatókkal, akkor megértik, hogy fegyelemre szükség van a szocialista társadalomban. A fegyelem kérdéséhez tartozik a hiányzás is. A 7 főiskola közül, ahol mi tanitunk, a hiányzásokban a Képzőművészeti Főiskola hátulról a második helyen van. A hallgatók hiányzási átlaga 11.8$, ez rendkívül magas szám, különösen, amikor van főiskola ahol 3$ a hiányzás. A Képzőművészeti Főiskolánál csak a Zeneművészeti Főiskola áll rosszabb helyen, ahol 15.9$ a hiányzás. Hogy a hiányzás felszaporodott a félévi 6.1$ óta, abban a katonai tanszék is hibás, nem fogtuk elég szigorúan a hallgatókat, a tanulmányi osztály sem tudott kellő segítséget adni. A fő hiányosság az, hogy a Tanszék nem épített ki szoros kapcsolatot a Főiskolával, de a Főiskola sem épített ki gelénk megfelelő kapcsolatot. Ez áll a pártszervezet, a DISZszervezet felé is. Nekünk, a katonai tanszéknek, lényegesen Jobban ki kell fejlesztenünk az elvtársakka] való kapcsolatot, hogy szocialista művészeket és egyben szocialista tartalékos tiszteket neveljünk. ínnak ellenére, hogy közös a cél, nem tudjuk még összehangolni a Jiunkát. Örömmel fogadta a katonai tanszék, hogy a pártbizottság kiértékelte hibáinkat, e-| redményeinket, hogy ez a következő havi pártbizottsági értekezlet napirendi pontja is. ígéretet kaptunk a pártbizottság tanári alapszerve részéről, hogy meglátogatják az órákat, megállapítják milyen módszerekkel tanitunk. Ezt ankét követi. Kedvező Ígéretei kaptunk: tiszti karunk részére általános művészettörténeti szempontból előadásokat fognak tartani. Ezt annál is inkább kell üdvözölnünk, hogy tisztjeink jobban megismerik munkaterületüket. - A másik hiányosság az, hogy a katonai tanszék a hallgatóknál még mindig nem szerezte meg a polgárjogot. A hallgatók a honvédelmi ismeretek órát'még “muszáj “tantárgynak” veszik, tanulják, mert muszáj,' s valami kis hasznuk van belőle. Nem tudtuk még megértetni a hallgatókkal, hogy ne tantárgynak tekintsék a honvédelmi ismereteket, de az alkotmányban lefektetett hazafias kötelességnek. Tartalékos tiszteket kópzünk ki, akikre akkor van szükség, ha háború veszély fenyegeti hazánkat. Ha nem sajátítják el a honvédelmi ismereteket, akkor felelőtlenül fognak gazdálkod ni a reájuk bízott emberekkel. A' pártbizottság segit abban bennünket, hogy megértesse a hallgatókkal, hogy a honvédelmi ismeretek elsajátításával hazafias kötelességüket teljesitik. Elsősorban az a feladatunk, hogy úgy neveljük, oktassuk a hallgatókat, hogy azok ezt a célt megértsék. Ebben az irányban neveljük tisztjeinket, s úgy mutatkozik, hogy kezdünk eredményt elérni. Módszerünkben is van hiba. A hallgatóknak csak nyáron tudunk gyakorlati kiképzést adni, bár gyakorlati példákat hozunk fel, mégis elmarad a gyakorlat az elmélettől. A folyamatos tanulásra nem tudtuk még rászoktatni a hallgatókat, nem készülnek fel rendesen az órára. Az osztályozási módszer egyes tanároknál nem jó. Fejes elvtársról pl. az a vélemény, hogy jól tanít, de osztályoz ni nem tud. Aki tud, annak ötöst ad, aki nem tud, az megkapja a közepest. Ennek eredménye az, hogy közepes a tudás, a hallgatók nem törekednek tanulni, hiszen a hármast úgy is megkapják. Nekünk az a feladatunk - úgy mint a többi tanszékeknek is - hogy hazafiakat neveljünk. Hiányosság az, hogy tisztjeink pedagógiai kiképzést nem kaptak, arra lettek kiképezve, hogy katonai csa-
