MNL-OL-XIX-A-83-b 3341-3375/1966
3359/1966. A műtrágyázás és növényvédelem kérdései
- 3 és még mindig jelentősen elmarad a fejlett mezőgazdasággal - és a miénknél nagyobb állatállománnyal - rendelkező országok műtrágya- felhasználásától . / Az NDK-ban már 1964-ben 195» Csehszlovákiában lo3, az NüZK-ban 268, Hollandiában pedig 458 kg műtrágya hatóanyagot használtak fel hektáronként./ Hazánkban a kellő hatásfokkal történő hasznosulást nemcsak az össz- raennyiség elégtelensége, hanem a nitrogén, a foszfor és a káli műtrágyák megfelelő arányainak hiánya is neheziti. kz adott mennyiségen belül a műtrágyákkal történő gazdálkodás hatékonyságának pedig az a legfőbb problémája, hogy a műtrágyák - hatóanyagban számítva - átlagosan mintegy 12 /»-os veszteséggel és számos agrotechnikai fogyatékosság mellett kerülnek a talajba. Az üzemen belül tapasztalható hiányosságokat táplálják a gyártásnál, a forgalmazásban és a készletezésben előforduló megoldatlan kérdések is. 1. A műtrágyái*elhasználás üzemen belüli problémái A műtrágyák szakszerű felhasználásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy a tsz-eknek csak elenyésző hányada rendelkezik a talajok fizikai- kémiai állapotának, a talajtápanyag-ellátottságának és a termesztendő növények tápanyagszükségletének megbízható ismére Lével. Ezeknek a tényezőknek a megállapításához szükséges genetikus talajtérképek és trágyázási kartogramraok kevés tsz-ben állnak rendelkezésre. A tsz-ek általában még olyan egyszerű üzemi megoldásokat sem alkalmaznak a műtrágyák hatásának megismerésére, mint pl. a kontroll parcellák létesítése, vagy a talajtápanyag-mérlegek alapján történő műtrágyázás. Jóllehet az állami gazdaságoknál már általánosan alkalmazott eljárások jó példákkal szolgálnak arra, hogy a legfontosabb szántóföldi növényekre és kertészeti termékekre milyen módon és milyen mértékben kell biztosítani az egy mázsa termék előállításához szükséges hatóanyagmennyiséget. IV./5542. f T MNL OL XIX-A-83-b
