MNL-OL-XIX-A-83-b 3341-3375/1966

3359/1966. A műtrágyázás és növényvédelem kérdései

- 4 lan kis adagok alkalmazásához, vagy nagyobb mennyiségekkel történő egyoldalú műtrágyázáshoz vezetnek. öok esetben rontja a műtrágyázás hatásfokát az a szakszerűtlenségből származó hiba, hogy a nitrogén, a foszfor és a káli műtrágyákat nem megfelelő arányban, hanem a talaj és a termelt növény szükségleteitől eltérően adagolják. Sokszor előfordul az is, hogy a műtrágyákat nem megfelelő időpontban, nem megfelelő mélységben, vagy nem egyenletesen szórják ki. A mezőgazdasági üzemek nagy veszteségforrása az is, hogy egyes mütrágyafáleségek nem megfelelő állapotban érkeznek hozzájuk és a szakszerű tároláshoz, valamint a kiszóráshoz nem rendelkeznek megfelelő feltételekkel. Végül sok veszteség keletkezik a gondatlan kezelésből és tárolásból is.

Nagyon sok szakszerűen vezetett tsz és általában az állami gazdaságok eredményei azt igazolják, hogy a talajerőgazdálkodás és ke- mizálás korszerű ismereteivel rendelkező szakemberek az adott körülmények között is biztositják a rendelkezésükre álló műtrágyák gazdaságos felhasználását ás átlagon felüli terméseredményeket érnek el.

Az állami gazdaságok 196o-1964« évek átlagában az országos átlagnál 61,3 kg/hektárral nagyobb mennyiségű műtrágya hatóanyagfel- hasznalássai, egy hektáron I.388.- Ft-tal /25>4 c/c-kal/ magasabb termelési értéket értek el, mint az országos átlag. A műtrágyák hatékonyságának növekedéséhez az állami gazdaságoknál természetesen a gépesitettség magasabb foka, a fejlettebb agrotechnika, a nagyobb szaktudás stb. is hozzájárult.

2. ü műtrágyafelhasználás hatékonyságát gátló körülmények az irányitó szerveknél, valamint a gyártás és a. forgalmazás területén _

Nagymértékben akadályozza a hatékonyabb, gazdaságosabb műtrágyázást a központosított tervezésnek és elosztásnak a hiánygazdálkodásból eredő mai rendszere és ezzel összefüggésben a nitrogén, a foszfor és a káli /NPK/-arányok - főként az időszakos felhasznáIV./5543

'

MNL OL XIX-A-83-b