MNL-OL-XIX-A-83-b 3146-3190/1965

3149/1965. A munkaerőgazdálkodás néhány aktuális kérdése és a túlóra-gazdálkodás

Io

A veszteség nagy mértéke és a munkaintenzitás erős hullámzása a tervezésben és az anyagi.ösztönzésben nyomatékosan érvényesülő szakaszosság következménye. A vállalaton belüli és kivüli kellő szervezettség hiányával együttjáró ütemtelen termelés ugyanis viszonylag stabil munkásletszám állományban tartásával történik.

A tulóragazdálkodás terén tapasztalt hiányosságok,

A létszámgazdálkodásban tapasztalt hiányosságo'k, továbbá a munka- és üzemszervezés lazaságai a túlórák növekedéséhez is vezettek. 19601964. között az állami iparban több mint 15 %-os létszámnövekedéssel egyidejűleg 72,2 %-kal emelkedett a túlórák száma is.

A túlórák évenkénti alakulása;

i960

1961

1962

1963

1964

A túlórák száma

/looo órában/ 28,813

29.871

32.572

46.922

49.622

A ledolgozott órák százalékában 1,34

1,56

1,66

2,27

2,32

A túlórák nagymértékű növekedése főleg az ipari minisztériumoknál - Kohó- és Gépipari-, Könnyűipari-, Élelmezésügyi-, Épitőipari- Minisztériumoknál - tapasztalható. 1962. évhez viszonyítva kisebb mértékű tulóracsökkenés csupán a helyiiparban, a nyomdaiparban és egy-két országos főhatóságnál tapasztalható.

Az 1962. évi tulóragazdálkodást értékelve a Kormány határozatot hozott a túlórák csökkentésére. A túlórák száma azonban tovább emelkedett. A minisztériumok és a vállalatok állításai szerint 1963-ban, főleg a rondkivüli téli időjárás miatt kiesett munkák pótlása következtében használtak fel kb. 14 millió túlórával többet, mint 1962-ben. Ha ténylegesen csak a rendkívüli időjárás miatt emelkedett volna a túlórák száma, akkor annak 1964-ben csökkenni kellett volna 1963-hoz képest. Ezzel szemben 1964-ben mintegy 2,7 millióval növekedett a túlórák száma.

MNL OL XIX-A-83-b