MNL-OL-XIX-A-83-b 3431-3492/1963
3445/1963. Az eszközlekötési járulék bevezetése
Ez alól kivételt képeznek a jóléti, az üzemkörön kivüli, valamint a műszaki fejlesztés céljaira elkülönített állóeszközök. Ugyancsak nem terheli eszközlekötési járulék a leszámlázott befejezetlen boruhAzások állományát, bár a kivitelezőnél a helyes irányú ösztönzés érdekében indokolt lenne. A jelenlegi finanszírozási és elszámolási rendszer ezt azonban nem teszi lehetővé*. Az országos készletezői feladatokat ellátó iparvállalatok készletezői tevékenységével kapcsolatos készleteket, valamint az élelmiszeripar mezőgazdasági eredetű készleteit - további vizsgálatig - ugyancsak nem terhelnénk eszközlekötési járulékkal. A vállalatok az állóeszközöket bruttó és nettó értéken tartják nyilván. Az eszközlekötési járulék alapjául célszerű olyan állóeszközérték lenne, amely kifejezi az állóeszközök tényleges gazdasági hatékonyságát. Ehhez a nettó érték állna közelebb, de az jelenleg lényegesen több torzítást tartalmaz, mint a bruttó érték. Ezért az eszközlekötési járulék alapjául a bruttó állóeszközértéket javasoljuk. Az eszközlekötési járulék mértékének a meghatározásánál abból az alapgondolatból indultunk ki, hogy az eszközlekötési járulék minél előbbi bevezetésére a gazdasági kalkuláció helyes megalapozása érdekében van szükség. Ahhoz pedig, hogy az általános árrendezés nélkül azonos módon és reálisan érvényesithető legyen az eszközlekötöttséget kifejező tényező, egységes és viszonylag alacsony mértékű eszközlekötési járulék alkalmazása kívánatos. Ezért az eszközlekötési járulék mértékét mind az álló-, mind a forgóeszközökre egységesen 5 %-ban javasoljuk megállapítani. Ez a minisztériumi iparban az átlagos 15 %-os nyereségből kereken 5)5 %-ot, mintegy 10,6 milliárd forintot jelent /lásd melléklet/. Átmenetileg indokolt lehet kedvezményes - alacsonyabb - járulék- kulcs meghatározása azokban az ágazatokban, ahol az általában, előirt 5 %-ot a vállalatok nagy részének nyeresége nem fedezi. Az eszközlekötési járulék elszámolása a gyártmányok önköltségében az iparvállalatok szakmai sajátosságainak legmegfelelőbb- 3 Ï MNL OL XIX-A-83-b