MNL-OL-XIX-A-83-b 3431-3492/1963

3445/1963. Az eszközlekötési járulék bevezetése

- 4 ­- nem feltétlenül egységes - metodika szerint kell, hogy történ­jék. Arra kell törekedni, hogy a gyártmány /termék/ önköltsége lehetőség szerint az előállításával kapcsolatban ténylegesen fel­merült eszközlekötési járulék összegét tartalmazza. Az elszámolási problémák rendkívüli bonyolultsága miatt indokolt, hogy a bevezetés első időszakában az eszközlekötési járulék csak egy összegben, mint új költségnem kerüljön a költségek között el­számolásra, s a későbbiekben a vállalati tapasztalatok alapján kell kialakítani az elszámolás legcélszerűbb módszereit. Minthogy az eszközlekötési járulék bevezetése igen sok gyakorla­ti nehézséggel jár, amelyeknek megoldása egyes esetekben hosszabb időt igényel, célszerű az eszközlekötési járulék bevezetését az alábbiak szerint végrehajtani. 1. 1964. január 1-től bevezethető az eszközlekötési járulék a minisztériumi iparban az álló- és forgóeszközök után. A mi­nisztériumi építőiparban a forgóeszközök után, valamint egyes kijelölt vállalatoknál teljes körben. Kivételt képez - a me­zőgazdasággal való szoros összefüggése miatt - a malom-, kon­zerv-, $ütő-, baromfi- és boripar. Az 1964. január 1 utáni ipari /általános és részleges/ terme- lői árrendezéseket már az eszközlekötési járulék figyelembe­vételével kell végrehajtani. 2. 1964. év folyamán - a fennálló speciális problémák miatt - to­vábbi vizsgálatokat kell folytatni, s a vizsgálatok eredményei alapján kell állást foglalni az eszközlekötési járulék beveze­tésének előfeltételei és időpontja tekintetében az alábbi te­rületeken:- élelmiszeripar mentesített iparágai,- építőipar állóeszközei,- tanácsi és szövetkezeti vállalatok,- állami gazdaságok,- közlekedés- és hírközlés,- kereskedelmi és készletező vállalatok. 1 MNL OL XIX-A-83-b

Next

/
Thumbnails
Contents