MNL-OL-XIX-A-83-b 3431-3492/1963

3445/1963. Az eszközlekötési járulék bevezetése

- 4 - nem feltétlenül egységes - metodika szerint kell, hogy történjék. Arra kell törekedni, hogy a gyártmány /termék/ önköltsége lehetőség szerint az előállításával kapcsolatban ténylegesen felmerült eszközlekötési járulék összegét tartalmazza.

Az elszámolási problémák rendkívüli bonyolultsága miatt indokolt, hogy a bevezetés első időszakában az eszközlekötési járulék csak egy összegben, mint új költségnem kerüljön a költségek között elszámolásra, s a későbbiekben a vállalati tapasztalatok alapján kell kialakítani az elszámolás legcélszerűbb módszereit.

Minthogy az eszközlekötési járulék bevezetése igen sok gyakorlati nehézséggel jár, amelyeknek megoldása egyes esetekben hosszabb időt igényel, célszerű az eszközlekötési járulék bevezetését az alábbiak szerint végrehajtani.

1. 1964. január 1-től bevezethető az eszközlekötési járulék a minisztériumi iparban az álló- és forgóeszközök után. A minisztériumi építőiparban a forgóeszközök után, valamint egyes kijelölt vállalatoknál teljes körben. Kivételt képez - a mezőgazdasággal való szoros összefüggése miatt - a malom-, konzerv-, $ütő-, baromfi- és boripar.

Az 1964. január 1 utáni ipari /általános és részleges/ terme- lői árrendezéseket már az eszközlekötési járulék figyelembevételével kell végrehajtani.

2. 1964. év folyamán - a fennálló speciális problémák miatt - további vizsgálatokat kell folytatni, s a vizsgálatok eredményei alapján kell állást foglalni az eszközlekötési járulék bevezetésének előfeltételei és időpontja tekintetében az alábbi területeken:- élelmiszeripar mentesített iparágai,- építőipar állóeszközei,- tanácsi és szövetkezeti vállalatok,- állami gazdaságok,- közlekedés- és hírközlés,- kereskedelmi és készletező vállalatok.

1

MNL OL XIX-A-83-b