MNL-OL-XIX-A-83-b 3431-3492/1963
3445/1963. Az eszközlekötési járulék bevezetése
f=» л- 2 latok ezt költségként számolják el, akkor- a vállalatok figyelmo jobban irányul az ésszerű eszközgazdálkodásra, mert megszűnik a beruházások "ingyenessége", hátrányos lesz a vállalatok számára az indokoltnál nagyobb mértékű készletek felhalmozása, előnyös lesz az elavult gépek, berendezések kiselejtezése, s a kapacitások jobb kihasználása;- az önálló elszámolás keretében - összhangban annak legfőbb követelményével - a takarékos eszközgazdálkodás az eddigieknél nagyobb mértékben nyereségnövelő, tehát -érdekeltségi tényező lesz;- a ráfordítások helyesebben tájékoztatnak arról, hogy a népgazdasági tervben meghatározott arányok keretei között milyen döntések segitik elő a társadalmi munkával való takarékosságot, A helyesebb gazdasági kalkuláció két egymással összefüggő, de mégis külön kérdésként kezelhető problémát vet fel. Először azt, hogy a vállalatok által lekötött eszközök nagysága megfelelő súllyal jelentkezzék a vállalati költségkalkulációban, ezáltal továbbfejlesszük a vállalati Önálló elszámolást, az anyagi érdé-, kéltségét és az új árrendezés alapjául szolgáló költségszámítást. Másodszor, hogy a lekötött eszközök eltérő nagysága a munkaráfordításokhoz képest megfelelő súllyal jelentkezzék magukban az árakban. Kiindulva abból, hogy a legközelebbi termelői árrendezés során az árakban is érvényesül az eszközlekötési tényező, jelentősek lehetnek mind a vállalati, mind a népgazdasági irányításban azok a tapasztalatok is, amelyeket az általános termelői árrendezést, megelőző időpontban bevezetett eszközlekötési járulék jelenthet. Az eszközlekötési járulék bevezetését 1964. január 1-től kezdődően az alábbiak szerint javasoljuk. Általános alapelv, hogy az eszközlekötési járulékot a termeléssel összefüggő minden állóeszközre és készletjellegű forgóeszközre terjesszük ki. MNL OL XIX-A-83-b
