MNL-OL-XIX-A-83-b 3381-3400/1956
3396/1956. A dunai árvízek megelőzése érdekében szükséges nemzetközi együttműködésről
2 torkolatai közötti mintegy 400 km. hosszú darabján nincs a Dunának olyan számottevő mellékfolyója, amelynek olvadásos árhulláma meg tudná bontani a Dunát boritó jégtakarót. Ezért a felülről érkező árhullám, mint hatalmas stpro, lefelé haladva maga előtt tolja a nagyobb tömegben összegyűlendő jeget. Az igy levonuló jég minden élesebb kanyarban, szigetcsúcsokon, zátonyon és szűkületben megakad, amig nagynehezen lejjebb jut a Dráva-torok alatti szakaszra, ahol már legtöbbször nagyobb akadály nélkül folytathatja útját. A torlaszképződés időjárási okai. Ha a tél folyamán hosszú, vastag," összefüggő jégtakaró keletkezett a Dunán és a hirtelen hóolvadás heves árhullámot indit lefelé, mint 1956-ban is, akkor a nagy jégtömegei: csak nehezen gyúródnak át az útjukba eső akadályokon. Az állandó” jellegű földrajzi okok mellett tehát az.időjárási körülmények szerencsétlen összetalálkozása a másik főoka a jégtorlaszok képződésének, illetve a jeges árvizeknek. Az időjárás hatása kétféleképpen érvényesül; egyrészt úgy, hogy a Dunát boritó jégpáncélt a nap melege gyengiti, korhasztja, másrészt úgy, hogy a Duna vízgyűjtőterületén meginduló hóolvadás és a vele esetleg párosuló esőzés ind it ja el azt az árhullámot, amely megbontja a Duna jegét. Az időjárás minden olyan alakulása, amely a Felső-Dunán csak csekély mértékű, vagy semilyen áradást nem okoz. /1943, ill. 1917/, kedvező ~ jelenség; különösen akkor, ha a Közép-Dunán a hőmérséklet emelkedik." Ez főleg akkor következik be, ha a felmelegedés dél felől,n Földközi- tenger irányából érkezik. A megáradt Dráva és Száva víztömegei ilyen-“ kor'a Duna Dráva-torok alatti szakaszát a jégtől rendesen megszabadítják^ Viszont kedvezőtlen a Közép-Dunán a jegmenet alakulása, ha a felsődunai árhullám elindulásakor a Közép-Duna környékén 0 fok körüli hő-" mérséklet uralkodik, az enyhülés nyugat felől következik be, a Közép- Dunán és az Aldunán pedig késik. Még kedvezőtlenebb a helyzet, ha mindkét helyen megindul ugyan^az olvadás, de utána.- újabb fagyhullám * érkezik, amely az áradás fejlődését megáll ltja’ ugyan, de áz útban“ lévő víztömeget nem tudja csökkenteni. Ilyenkor az árhullám a Közép-“ Dunán erősen ellenálló, acélosabb jeget talál, amely - éppen az átmeneti enyhülés folytán - többszörösen megcsúszott, tömörödött, de ismét összefagyott és most már nagyobb akadályt jelent a viz tátjába^" mint az átmeneti enyhülés előtt. Ez volt a helyzet 1956-ban. A jégmenet ideje alatt ilyen hőmérsékleti inverziók mindig igen veszélyesek és ezeknek van legnagyobb szerepük a pusztitó jeges árvizek kialakulásában. A Duna morfológiai viszonyai. Az időjárási tényezőkön nem áll módunkban változtatni. A meder morfológiai viszonyainak megváltoztatására azonban megvan a lehetőség. ügy kell a medret szabályozni, hogy a zajló jég ne tudjon megállni» akkor ugyanis ~jégdugo sem kelet£ezhet, követkeszesképpen jégiakajó, jégtorlasz és jeges árviz .sem tud kialakulni. A folyami szolgálat állandóan figyelemmel kiséri és nyilvántartja a" Dunának azokat a szakaszait, ahol a zajló jég meg szokott állni, illetve ahol jégtorlaszok szoktak keletkezni. Ilyen helyek & MNL OL XIX-A-83-b
