Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Báthory István és Erdély. Születésének négyszázéves fordulója alkalmával
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL benhagyása mellett válasszanak bírót, aki - ahányszor szükséges - katolikus és okos emberek tanácsa szerint intézze el a katolikussága ügyeit. Ez ügyek között első helyen állott a házasság, amelyben ti. katolikus papok híján a protestáns pásztorok is ítélkeztek. A fejedelem a püspökség visszaállításának gondolatával is foglalkozott. Először a Somlyói esperest akarta püspökké tenni, máskor a pápától várt püspököt; ilyen hiányában megelégedett volna azzal is, hogy legalább a lengyel nuncius menjen időnkint Erdélybe. Püspök hiánya miatt a pápa a jezsuitáknak sok egyházi ténykedésre külön felhatalmazást adott. A Báthory István vallás- és iskolapolitikájáról festett kép teljességét a más vallásúakkal szemben mutatott eljárása adja meg. Megállapítást nyert, hogy a fejedelem, bár a katolikus vallás érdekeit különösen szívén viselte, a más vallásokkal szemben a legmegértőbb bánásmódot tanúsította. A katolikusságtalpra állítását annak belső megerősödésétől és nem a többi vallás hátraszorításától várta. Üj oltásokat helyezett a régi törzsbe, anélkül, hogy a szomszédos fák ágait is tördelte volna. A protestáns vallásokat protestáns összefoglaló név alatt ténylegesen egynek tekintette, éppen azért azokat jogilag egyforma bánásmódban részesítette. Érzelmileg azonban mégis a lutheránus vallás közelebb állott hozzá, mint amely a többi protestáns vallásnak is alapjául szolgált. Az egyik legismertebb református egyháztörténet-író (Pokoly József) mondja: A fejedelem a római katolikusok érdekében óhajtott ugyan leginkább munkálkodni, de az erdélyi vallásügyi törvényekben és felekezetközi viszonyokban előtte álló helyzet megkötötte a kezét. Azért megelégedett azzal, hogy az elvadult vallásügyi helyzetben némi rendet hozzon be és a szélsőségeket is nyesegesse. Híres mondása szerint Isten három dolgot tartott fenn magának: Semmiből teremtsen, jövendőt mondjon, és a lelkiismereteken uralkodjék. Ennek megfelelően és letett esküjéhez is híven, vallásában senkit meg nem háborított. Egyházpolitikája odairányult, hogy protestáns érzelmű alattvalóit lehetőleg az ágostai hitvallás köré csoportosítsa. Akkor az ágostai hitvallást jóformán csakis a szászok követték. Első gondja volt tehát az, hogy őket ebben a hitvallásban megerősítse, biztosítsa. Az unitárius vallásban elítéli az újítást, újabb religiók létrejöttét nem nézi el. 95
