Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Báthory István és Erdély. Születésének négyszázéves fordulója alkalmával
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL ban a székelyek között összesen 24 pap lakott. Papnevelő-intézet híján harangozok, kántorok, tanítók pappá szentelésben részesültek. A középfokú katolikus iskolák a szerzetesek elvonulása után teljesen megszűntek. Az elemi iskolák is csak olyan helyen maradhattak meg, ahol a katolikusság tömegesebben lakott. Nem csoda tehát, ha sok helyen tudatlanul nőttek fel a gyermekek, 10-16-20 éveseket lehetett találni, akik még nem voltak megkeresztelve. A katolikusság megsegítésére Báthory István vállalkozott. Nemes szándékának életre keltésében és véghezvitelében a vallásnak és az országnak érdekeit olyan bölcs elgondolással kapcsolta össze, hogy Erdély kulturális életében meszsze jövő időre kisugárzó fénypontokat teremtett, a maga vallásába meg annak bátorítására és elhaló hangjának fokozására erőt öntött. Az államnak polgárai képességének felhasználására szüksége van; az elhanyagolt katolikusság erkölcsi erejének, vallási érzésének, tudományos készültségének fokozása magában véve nyeresége volt az államnak. A fejedelem érdemét nagyobbá tette azzal, hogy iskolapolitikájának áldása az egész országra kihatott. Figyelme a szerzetesek felé fordult, mint akik igénytelenségükkel, szervezettségükkel és nevelésükkel a siker reményét keltették. A magyarországi ferencrendiek behozatalával is próbát tett, bizalma utóbb teljes mértékben a jezsuitarend felé fordult. E rend fellépésének első évtizedeiben tettvágyával, tudományával a fejedelem tervének keresztülvitelét különösképpen kilátásba helyezte. Behozatalára az időpont kedvezőnek mutatkozott. A nagynevű protestáns vezetők halálával ugyanis gyengébbek állottak már helyükbe, másrészt Erdély vallási térképe meglehetősen megalakulván, a versengés is alábbhagyott. Továbbá a protestánsok és katolikusok Erdélyben sokkal jobb viszonyban éltek egymással, mint más országokban. Szántó István jezsuita megjegyzése szerint Rómában bár a szerzetesekkel éltek volna ennyire jól. A főrangúak állandóan érintkeztek a jezsuitákkal, Blandrata György különösen ápolta velük a jó viszonyt. Kedvezően hatott az uralkodócsalád pártfogása is. Ajánlotta őket az a körülmény is, hogy kialakult tanrendszerrel léptek fel. Tudományt ígértek, és hoztak be az országba, ahová nevesebb tanárokat utóbb is nagy anyagi áldozatokkal és rábeszéléssel sikerült beédesgetni. Arról, hogy a tanításról az állam gondoskodjék, akkor még szó sem volt, ez tisztán a vallások ügye lett. A val89
