Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Báthory István és Erdély. Születésének négyszázéves fordulója alkalmával

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" nélküle el ne intézzenek. Utóbb, az erdélyiek kívánságának megfelelően, egy kormányzóra bízta az országot. Ez idő már csak a meglevő intézmények to­vábbvitele a király 1586-ban bekövetkezett haláláig. Intézkedéseivel a fejedelmi hatalmat nemcsak nagyobbította, hanem a siker érdekében azt teljes mértékben fel is használta. Erdély története azt mutatja, hogy helyzetszülte adottsága mellett sorsa elsősorban fejedelmei egyéniségétől függött. A fejedelmek céljai elérésére jótékony hatással volt a felfogás, amellyel maguk a fejedelmek és az alattvalók is az uralkodóról gondolkoztak; főleg a hivatás, amelynek betöltését tőle várták. A fejedelem is, az alattvalók is az Isten kegyelméből való uralkodás alapján állottak. Nyilvánvaló, hogy a felséges Is­ten a fejedelmeket a közönséges rend közül kiválasztani s őket kiváltképp való kegyelmes gondviselésével szokta őrizni, írta I. Rákóczi György fejedelem. A birodalmak, fejedelemségek Istentől vannak, vallották az alattvalók. Hangoz­tatták, hogy a választásban fő az Isten akarata, amelyhez járul sok jó ember egyező véleménye. Ez Isten tetszéséből választott fejedelmektől megkívánták, hogy alattvalóikat ne csak a külső ellenségtől megvédjék, hanem benn az or­szágban is a béke létrehozói legyenek. Ilyen felfogás mellett érthető, hogy a fejedelmek keze mindenben benne volt, mintegy kézen vezették alattvalóikat. Személyi arravalóságuk, egyéniségük csak fokozta hatásukat. E hatások Báthory István uralkodása idején különösen megfigyelhetők, és a lengyelektől megállapított életmegítélés kereteibe illeszthetők. Boldog város, boldog nemzetség az, amely a béke idején gondolkodik a hadügyről, vallották régi példabeszédre hivatkozva az erdélyiek. E felfogásuk magyarázza meg, hogy hadügyük fejlett volt. A róla való gondoskodást az kí­vánta meg, hogy az országnak, főleg a végeknek védelme állandó felkészültséget kívánt. Német, török részről jövő be-betörések, foglalások gyakran adódtak. Ha tehát a Báthory-címer egyik sárkányfogára az oroszok ellen, akkor a másik ket­tőre e két irányban volt szükség. A katonaság nemesekből, jobbágyporták után kiállított lovas jobbágyokból, a székelyekből, a szászoknak megszabott számú gyalogságából és a rendes várkatonaságból állott. A fejedelem a hadsereg fejlesztésében továbbment. Mint hadvezér a gyors elhatározás, rajtaütés módszerét követte. A támadásban nagy szerepet juttatott az ágyúknak. 1575-ben új fegyvernemet hozott be. Eddig ugyanis minden ti­84

Next

/
Thumbnails
Contents