Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete
MEGEMLÉKEZÉSEK megelégszünk, ha a szemhatár szélén az alakot csak úgy nagyjából vesszük is észre, akként a történelmi szemhatár szélén álló népek homályos emlékezetével is meg kell elégedni.” Nem tartotta elégnek a hadi események leírását, hanem a művelődéstörténeti tudást is megkívánta. Bírálataiban kiemelte a családtörténet fontosságát, mivel a családi levéltáraknak nemcsak helyi, hanem országos fontosságuk is van. Családi történelmük országos jelentőségű lesz azzal a ténynyel, hogy nagy embereket is adnak a történelemnek. A magyar történetírásnak is haszna van abból, ha a főúri családok eredetére, tevékenységére a kutatással fény derül. Mert, mondja, „csak a régi adatok szorgalmas összegyűjtése s bírálati összetevése nyújt módot ahhoz, hogy az Árpád-kor borongó homálya eloszoljék s kitűnjék, hogy a magyar főurak nemcsak uradalmaik nagyságára, hanem régiségükre nézve is kiállják a versenyt más országok nagy családjaival.” Nyelvezete egyszerű, miként szerény és ünnepiességet nem kívánó volt egész megjelenése. Kritikai műveiben a meggyőzés, kézenvezetés eszközein kívül más fogásokhoz nem nyúlt. írásaiban erőteljesség, határozottság van, amelyet biztos tudása kölcsönöz. Bizonyítás közben nekihevül, fellelkesül. Tükörlapot tart elénk, amelyből bizonyított igazsága látszik. Kérdéseket tesz fel, amelyekre megfelel, vitába ereszkedik, amelyet tisztáz. E vitatkozásokban a bizonyítékot mérlegre teszi, a rosszat kidobja, csak a jó után indul ítéletében. Megmondja, mi való, mi kétséges, mi valószínű. Kiérzik soraiból az öröm, amelyet az igazság felfedése és annak nyilvánosságra hozása neki okoz. Olvasóit közeli ismerőseinek tekinti, mint akikhez sokszor szólott műveiben. A vitás kérdések tisztázása után írott munkáiban, amelyekben már az eredményeket használja fel, nyugodt elbeszélő: elültek a harcok, a béke művei következnek. Érdeklődéssel olvassuk az új történelmet, amely eddigi tudásunktól sokban különbözik. Előadása élénk. Ez elevenséget fordulatosságával, tartalomgazdagságával, élénkségével éri el. Merész képeket, meglepő hasonlatokat hiába keresünk írásmódjában. Hasonlatai többször a szent iratokra emlékeztetnek, amelyeket annyiszor forgatott, a természetre, amelyben oly szeretettel időzött. Éleselméjűsége nem annyira a kifejezésmódon látszik meg, mint az ötletes elgondolásban, amelyet forrásai benne támasztottak. Inkább az észhez, mint a szívhez szól munkáiban, amelyekből lépten-nyomon igaz vallásosság árad felénk. 451
