Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

A gyűlölet rossz tanácsadó és roppant rossz útmutató az igazság keresésében, vallja egyik értekezésében. Ezért érzéssel kutatott, fáradt, abban a meggyőződésében, hogy önzetlen munkájának eredménye: az igazság.

Óriási méretű munkásságát csodálattal szemléljük. Nagy felkészültsége mellett is meglepő a szaporaság, mely őt, mint írót jellemzi. Nem is lehet azt másképp megérteni, csak ha azt a tervszerűséget nézzük, amellyel tudományos munkálkodására felkészült és azt gyakorolta. A céltudatos önképzés egyik alaptulajdonsága, amely őt előbbre vitte és a tudományos munkálkodásába bevitt jellemvonásait kiegészítette. Valami ösztönszerű vágy hevítette, hogy folytonos utánjárással a dologra világosságot derítsen. Azok közé a történetírók közé tartozott, akik nem elégszenek meg csendes menetűnek ígérkező tárgyak feldolgozásával. A vitás kérdések árjába vetette magát, hogy a felkeltett viharok közepette szellemes elgondolásainak, tiszta ragyogásba helyezett érveinek, világosan, áttekinthetően vezetett tárgyalásának fényét csillogtatva, fölényes győzelmének belátására bírja az olvasót.

Hetvenéves korában éppen úgy íróasztala mellett ült, mint írói pályája kezdetén. Mozgékony káplánra emlékeztető elevenséggel, testi és lelki frissességgel érkezett fáradhatatlan életútjának e nevezetes időpontjához, hogy a közmegbecsülés erős kézszorításától biztatva, új erőt nyerjen a jövő munkára.

Napi munkáját óramű pontossággal osztotta be. Szinte percről percre kimérve végezte teendőit. Szórakozása abból állott, hogy naponkint ellátogatott a Kát. Körbe, a Nagyvárad-olaszi plébániatemplomba és időnkint az Urak Mária Kongregációjának ájtatosságaira, figyelmességét mutató névnapi üdvözlésekre, betegek látogatására, a Tüdőszanatórium felkeresésére. E Tüdőszanatórium betegeire a sajátjából nagyon sokat költött. Napirendje vallásilag és egyénileg jól szabályozott volt. A mértékletességben annyira vitte, hogy a felmentést a nagyböjt egy napjára sem vette igénybe. Áhítatba merülve sokat elmélkedett a templomban, vagy lakásában fel és alá járván gondolkozott vallási dolgokról, miközben a székesegyháznak soha hátat nem fordított. Vallásossága a rózsafüzéres lelkek egyszerűségéig és őszinteségéig magasztosult, és azt utazás közben sem szégyellte imádkozni. Mindezekhez járult, hogy társaságkedvelő, jókedvű, mindenkihez előzékeny volt. Neheztelést nem ismert. Érintkezéseiben, beszédében, megszólításában megfontoltság, tudatosság nyilvánult meg. Nem volt 452