Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete
MEGEMLÉKEZÉSEK Legszívesebben a társadalmi osztályok múltjával és a magyarországi, valamint az erdélyi nemzetek történetével foglalkozott. Az izmaeliták, vallon-olaszok, románok, székelyek, moldvai csángók eredetének értekezéseket szentelt, a régi Magyarország nemzetiségeiről meg könyvet írt. Erdély jövő-történetíróinak is azt a feladatot szánta, hogy lehetőleg helyről helyre járva, a lakosság betelepülését és fokozatos fejlődését dolgozzák fel. Erdély benépesedésének kérdését csak ez az eljárás oldhatja meg. Igaza is van, mert minden más történeti forrás inkább megcsalhatja az embert, mint a föld és a nyelv, amely a földön hangzik. Minden más olyan csak, mint a folyó víz: tovasikló és folyton változó. A föld és nyelv olyan, mint a folyó partja: szilárd és állandó. A történeti források között Karácsonyi előszeretettel felhasználta a nyelvet, amely a helyneveket, személyneveket jelöli. Előismereteit főleg értekezésekből merítette, de nagy nyelvtudása (magyar, latin, görög, német, román, francia, szláv, olasz) arra segítette, hogy szómagyarázatokba bocsátkozzék. Szaklapokban ügyes szómagyarázatot közölt, művei meg lépten-nyomon telve vannak a nyelv segítségével történő megfejtésekkel. A gepida szóról való magyarázata nem váltott ki közmegnyugvást. (Magyar Nyelv, 1927. 519., Századok, 1927. 416.) Karácsonyi János jellegzetes típusa volt azoknak a történészeknek, akik különösebb nyelvészeti képzettség nélkül a helynévfejtések terén is sok figyelemreméltót alkottak. Egyes helynévmagyarázatait az teszi érdekessé, hogy Karácsonyi mindig a legrégibb adatokig nyúl vissza, és a család-, birtoklás-, egyház- és művelődéstörténet, nem utolsó sorban politikai történet fényeinek biztos és széles körű ismeretével sok olyan tényezőt tud helynévmagyarázataiban figyelembe venni, amelyeknek ismerete nélkül a helynév meg sem fejthető. Ilyen okok teszik érdekessé és könnyedségükben is biztosakká helynévfejtegetéseit. Ezek a Magyar Nyelv egyes évfolyamaiban jelentek meg 1905-től. A Lökösháza név előtagjában a Lőrinc személynév kicsinyítő Lökös alakját mutatja ki. (Magyar Nyelv, L, 182-183); kimutatta azt is, hogy az Albis helységnevek az Albert név kicsinyítő alakját őrzik (Magyar Nyelv, L, 275.), a Füle meg a Fülöp latin Philippus becealakja (U. o.); a Gyulafehérvár nevének magyarázatával is helyes nyomon járt, ha magát a helynévben lévő fehér szó jelentését nem is értelmezte megfelelően. (Magyar Nyelv, XIII., 204.) Legkiemelkedőbb magyarázata mindannyi közül a több községünk neveként előforduló Ardó név magyarázata. Ezt 449
