Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete
MEGEMLÉKEZÉSEK szónok. Karácsonyi mindjárt az első évben magára vonta a figyelmet pályadíj megnyerésével. A díjat Fraknói Vilmos a nagyváradi papnövendékek számára tűzte ki. Békés vármegye rövid egyháztörténete című dolgozatával Karácsonyi nyerte el az öt arany pályadíjat. Fraknói utóbb a budapesti központi növendékek részére tűzött ki 10 aranyat pályakérdés jutalmazására. Az aradi prépostság történetének megírásával e pályadíjat is Karácsonyi nyerte el. E műve már nyomtatásban is megjelent. Fraknói örült a pályázatok sikerének és a jól induló fiatal írót további munkára buzdította. S csakugyan Karácsonyi, mint negyedéves teológus, Nyugati egyházszakadás című dolgozatával a 120 pengős Pasquich János-féle egyetemi jutalmat nyerte el. Az egyetemi tárgyak között legnagyobb szeretettel az egyháztörténelemmel foglalkozott, hasonló buzgósággal tanulmányozta a dogmatikát is. Az egyháztörténelmet Rapaics Raymund adta elő, aki Karácsonyi fejlődését jóakaratú figyelemmel kísérte. Elérkezett az 1882. év nyara, amikor két szigorlat letevése után az egyetemről elkerült. Nogáll János püspök őt ekkor áldozópappá szentelte. Első miséjét szülőhelyén mutatta be Göndöcs Benedek plébános segédkezése mellett, ki állandó jóakarója volt és buzdította őt az írásra. Neves méhész volt Göndöcs, országgyűlési képviselő, kövérsége miatt a politikai élclapok tárgya. Barátságos ember, aki jókedvet vitt a templomi ünnepet követő lakomára, amelyet a boldog szülők adtak. Az atyafiakkal összefogva sátrat állítottak a családi ház udvarán, hogy annak zöld lombjai alatt együtt örvendezzenek mindazokkal, akik teljesült kívánságuk és a lelkesültségtől áthatott életkezdés örömén velük együtt vigadni tudnak. Pályáját Karácsonyi 1882. július végén Békésen kezdte meg, ahol majdnem egy évig volt káplán. Ez idő alatt a városi levéltárt nézte át és harmadik szigorlatát letette. Majd Nagyvárad-Olasziban, Nagyvárad egyik városrészében, folytatta tovább működését. E helyen hat évet töltött. Plébánosa Palotay László, előbb honvédhadnagy, az írókat, régészeket túlságosan szabad gondolkodóknak tartotta, nem nagyon szívesen látta tehát, hogy káplánja közismert régészekkel együtt tervezget. A hitélet fellendítésében kifejtett buzgóságáért azonban őt nagyra becsülte. Abban a felfogásban, hogy a lelkipásztor családi körben is nagy lelki épülést nyújthat, Karácsonyit a társadalmi életbe is igyekezett bevonni. Ez azonban, bár a korlátozott külső érintkezéstől nem vonta magát vissza, 437
