Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

szívesebben időzött szeretett rózsafái, főleg pedig könyvei között. Letette negyedik szigorlatát, Magyarország és a nyugati egyházszakadás címen megírta doktori értekezését és 1885. május havában teológiai doktorrá lett.

Látókörének fejlődésére jótékonyan hatott, hogy csakhamar külföldre is eljutott. 1888-ban Rómában jelen volt XIII. Leó pápa aranymiséjén, járt Nápolyban, Pompejiben. Fraknói Vilmos kérésére Schlauch

Lőrinc

nagyváradi püspök beleegyezett abba, hogy a Vatikáni Okirattár Bizottság a magyar vonatkozású oklevelek kutatására Karácsonyit küldje Rómába. Karácsonyi 1889 februárban el is indult és négy hónapig tartózkodott Rómában. A Nagyvárad-Olasziban eltöltött hat év elöljáróit meggyőzte arról, hogy buzgósága és értékes irodalmi munkássága őt a növendék papság vezetésére teszik alkalmassá. 1889-ben helyettes, 1893-ban meg rendes teológiai tanárnak nevezték tehát őt ki.

A Vatikáni Okirattár Bizottság megbízásából Karácsonyi 1891-ben újra Rómában járt és magyar vonatkozású iratokat másolt. Hazatérése után nagy munkába fogott. Békés vármegye törvényhatósági bizottságának megbízásából ugyanis Békés vármegye történetének megírását kezdte meg. Az adatok után Bécsbe, Münchenbe is eljutott, mivel Gyula 18 évig Brandenburgi Györgynek, II. Lajos magyar király nevelőjének, birtokában volt. A városra vonatkozó iratai a bajor országos levéltárba kerültek. Az eddig kifejtett munkásság szép elismerése volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1896-ban őt levelező tagjává választotta. Pusztaszeri monostor címen a következő évben székfoglalóját meg is tartotta.

Főleg az utóbbi években végzett nagy munka Karácsonyit arról győzte meg, hogy irodalmi tervei megvalósítása végett nyugalmasabb elfoglaltságot kell vállalnia. 1894 nyarán tehát a teológiai tanárságot ott hagyta és kicsiny plébániát vállalt Nagyvárad közelében, Biharpüspökiben. A nagyváradi könyvtáraktól ilyenmódon nem szakadt el. Plébános korában foglalkozott a bihari régi vár felásásával. E munkára őt a Biharmegyei Régészeti Egylet küldte ki. Ez ásatások révén tisztázódott, hogy a bihari vár kővár volt és nem földvár. A magyar nemzetségek történetének anyagát is ez években gyűjtötte össze. Gr. Lónyay Elemér megbízásából az első Lónyaiak történetét írta meg 1893-ban. Csendes munkaköréből 1904-ben őt a budapesti hittudományi kar ragadta ki, amidőn az egyháztörténeti tanszékre meghívta.

438