Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete
MEGEMLÉKEZÉSEK rénységét ismerve, a kérés valóban merész volt. Ö ingadozott is, de végül is megadta magát sorsának. Ekkor több napon át abban a szerencsében részesültem, hogy vendége lehettem. Ez idő alatt műveit könnyű szerrel kézhez kaptam, őt magát meg sok-sok kérdéssel ostromoltam. A Gondviselés adta a gondolatot, hogy vele személyes érintkezésbe lépjek, mivel ily módon olyan adatok is jöttek napfényre, amelyek nélküle örök homályban maradtak volna. A faggatások során sok dicsérő szót mondott azokról, akik nevelésével törődtek, de egy szót sem szólott irodalmi alkotásainak értékéről, a kapott elismerések miatt nyert örömökről, annál kevésbé jótékonyságairól. Kék szemének őszinteségét melegség járta át, amikor egyszerű, de benyomásokban gazdag gyermekkorára gondolt. Már itt észre lehetett venni azokat a jellemvonásokat, amelyek a későbbi íróban oly szépen kibontakoztak. Édesapja, Karácsonyi János vele egy nevet viselt, szűcsiparos volt, szorgalmas és takarékos ember, aki kis házát maga építette. Egyenes lelkülete miatt nem tűrte a hazugságot. Kutató szellem, aki kiválóan értett ahhoz, hogy beszéd közben másból egyet mást kivegyen. Anyja, Papp Terézia szintén iparos körből került ki, szorgalmas asszony, határozott nő, aki példásan végezte a házi teendőket, miként az apa, vallásosságában ő is követendő példát nyújtott gyermekeinek. János tehát e családi körből merítette azokat a hatásokat, amelyek minden nemes iránt érdeklődő lelkében gyermekkorától kezdve megnyilatkoztak. Az Alföld melege, az állandó lakóhely miatt erősödő szülőföld szeretete, a szülők vallásossága, az apa igazmondó és fürkésző természete, az anya rendszeretete, a fiú lelkében derültséget, melegséget, nyíltszívűséget, szorgalmat és az igazság megállapításában utánjárást öntöttek. Az anya örömmel szemlélhette, hogy gyermeke lelkében mély vallásosság ül, amely egyébként a szülőkből a nyolcgyermekes családra egyaránt kiáradt. E gyermekek közül János 1858. december 15-én született Gyulán. E hely népiskolájában Plank Alajos tanító volt reá legnagyobb hatással. Szép írású és szép hangú tanító volt, aki a gyermekeket rendhez szoktatta. A silabizálásról ekkor tértek át az egyenes olvasásra és a szorgalmas tanító könyv hiányában saját kéziratából tanított. Szívesen megengedte, hogy a kiváló előmenetelű János e kéziratot osztálytársai részére pár krajcárért lemásolhassa. A családhoz látogatóba jött Grócz Géza káplán, később nagyváradi kanonok és 435
