Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

az iskolai hittanórákon, majd a szemináriumban, a templomban, az elhagyottak betegágyánál.

Eszerint érdemei közül Karácsonyi azoknak tulajdonított fontosságot, amelyek papi hivatásával állottak kapcsolatban. Verejtékes fáradozásai közül Isten jutalmát azokért az érdemekért várta, amelyeket egyházi ténykedései közben oly szép számban szedett össze. Mert ki nem tudná, hogy a pénzt, amelyet a háború értéktelenné tett, azért gyűjtögette, hogy abból templomot, iskolát emeljen. Ki előtt ismeretlen, hogy megszámlálhatatlan volt a szegények száma, akiket segélyezett, hogy a nagyváradi Szent László menedékházat szinte sajátjából tartotta fenn. Istenért hevülő és áldozatkész szívének sugarait magasan lobogó gyertya lángjává sűrítette, amely láng világított és melegséget árasztott mindenfelé.

Karácsonyi János önértékelésének láttára bizonyos fokú félénkség szállj a meg az embert, nem esik-e hibába, amikor kiválóságának hangoztatásában más tereken fúj meg harsonát. E nagynevű Akadémia tagjai közé ugyanis másnemű érdemei ültették és a tudományos világ őt mint történetírót, régészt és nyelvészt könyveli el. Tehát nemcsak gyertya volt ő Isten igéjének hirdetésében, hanem lobogó fáklya, amely nemzetének őstörténetébe világított. Korokat, nemzeteket, embereket helyezett az igazság fényének ragyogásába, vitás kérdéseket oldott meg, százados homályokat űzött el. Olyan időben, amikor a román uralom éveiben hasonló nyelvtudással, felkészültséggel a magyar történeti álláspontok megvédelmezésére Erdélyben senki sem vállalkozhatott, ő helytállóit és mindenki helyett védekezett. Neve fogalommá lett nemzete értékei és történeti múltja helyes beállítottságának hangoztatásában. Az igazságot keresni legszebb feladata a történetírónak - hangoztatta Karácsonyi. Aki azonban az igazság után kutat és az abban való bevilágítással egy nemzetbe önt lelkesültséget és teremt benne lelki békét: az olyan ember hivatást tölt be, amely éppen nem áll ellentétben az égő gyertya szerepével, amellyel ő magát azonosította. Történelmi műveivel is lángot gyújtott a nemzeti érzés szentelt templomában és az emberiség művelődésében. így egészen természetes, hogy a róla történő megemlékezéskor a tudományos szempontok szóba jönnek.

Hetvenedik éve közeledésekor azzal a kéréssel fordultam hozzá, engedje meg, hogy ez alkalomból életrajzával közelebbről foglalkozhassam. Az ő sze434