Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Gróf Apor István

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

királyhoz fordulni. Az új, költekezéssel teljes bécsi életmód utánzása sokba került, s gyűjtött, aki csak gyűjthetett. Azonban Apor minden őt érhető vádat fényesen ellensúlyozott a nemes adakozásokkal, amelyeket főleg végrendeletében közcélra szentelt. Tollal kifejezni nem tudja - írta róla báró Apor Péter, a Metamorphosis

Transilvaniae szerzője - az érdemeket, amelyeket Apor István szerzett.

Atyja korai halála után Apor Istvánt Petki István nevelte fel, a fejedelem udvarmestere, a Székelyföld főgenerálisa. Vasmarokkal tartotta a csintalan gyermeket, sokszor meg is verte őt, s évekig tartó, céltudatos, komoly neveléssel munkához, komolysághoz szoktatta. Okosságát, jóravalóságát, hűségét II. Rákóczi György fejedelem is felismerte, aki Petki szigorú nevelési rendszerét a fejedelmi udvarban sokszor megfigyelte. Gyakran mondogatta Petkinek: meg fogja látni barátom uram, hogy idővel derék ember válik Istókból.

Huszonegyéves korában már II. Rákóczi György csatáiban találjuk őt. Politikai pályáját azzal kezdte, hogy Béldi Pál futásakor Bethlen Farkassal, a történetíróval és Mikes Kelemennel együtt Konstantinápolyba ment, hogy az ország megbízásából Béldi mesterkedéseit ellensúlyozni segítsen. Amikor a sikeres vállalkozás után a jó hírrel elsőnek tért vissza, elismerése jeléül Apafi fejedelem őt az erdélyi harmincadok főbérlőjévé tette, amellyel tekintélyes jövedelem vala egybekötve. Majd Csík-Gyergyó-Háromszék főkirálybírája lett.

Részt vett a tanácskozásokon, amelyek a fejedelemség megszűnésével szükségessé váltak, többször pénzügyi megbízásokat vállalt. Az óriási pénzek, adók felhajtásában, beszedésében, amely pénzösszegek az új kormányzási rendszerrel együtt jártak, tevékeny részt vett. Ugyanúgy ott volt, ahol a most behozott Lipót-féle diploma előkészületei folytak.

Vezető volt azokban a tanácskozásokban is, amelyeket a katolikusok a protestánsokkal jogi, vagyoni kérdésekben folytattak. Ez alkudozások eredménye lett, hogy a kolozsvári óvári templom és zárda a katolikusokhoz visszakerült, továbbá a jezsuiták a kolozsmonostori birtokok visszaszerzésére a protestánsoktól támogatást kaptak.

Nagy szolgálatait az uralkodó is méltányolta, és 1693-ban báróvá, 1696-ban meg gróffá nevezte őt ki. Ez évben már nagy országos méltóságot töltött be, amennyiben 1695-ben az ország őt kincstartóvá választotta, amely állásban az uralkodó is megerősítette.

416