Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Gróf Apor István
MEGEMLÉKEZÉSEK A kincstartóság Erdélyben mindig nagy kitüntetésszámba ment, ez állás főuraknak volt fenntartva. Elszámolással az országnak tartozott, utasítását meg a fejedelemtől és a fejedelmi tanácstól kapta. E helyzet maradt most is érvényben. Hivatásának betöltését nagyon megnehezítette ama körülmény, hogy a kincstár üres volt, a nagy katonai terhek, adók az apadásnak semmi reményével sem kecsegtettek. Az erdélyi kincstartó a bécsi udvari kamarától kapott utasításokat, amely utasítások tömegesek, sokszor kivihetetlenek, idegenszerűek voltak. Erdély pénzkezelésében is voltak bajok, legfőbb hiba volt, hogy a jövedelmi forrásokat nem aknázták ki eléggé. Az újabb pénzkezelési rendszerben a bevétel fokozása a nagyobb szakszerűségre való törekvés, a régibb rendszerben a jutalmazás gondolata, nemzeti hagyományok állottak egymással szemben, amikor Apor hivatalába lépett. Az ellentétek áthidalása reá várt, amely feladat megoldásában nagy rátermettségről tett tanúbizonyságot. Élete vége felé Erdély főgenerálisává lett, mint ilyen, II. Rákóczi Ferenc felkelése idején az erdélyi hadsereget vezette, amíg az itt levő zsoldos katonaság a szebeni német generális alatt állott. Életrajza messze túlszárnyalja sok egyéb monográfia megszokott kereteit, mert Apor sokoldalú elfoglaltsága és összeköttetései révén kortörténelemmé bővül. Az átalakulási kor pénzügyi viszonyainak ismertetésével, az erdélyi alkancelláriának, amely Bécsben székelt, bő rajzaival, sokoldalú munkakörének vonatkozásaival olyan kimerítő korrajzzá szélesedik, amelynek jelentősége hasonló irányú művekkel egy sorba helyezhető. Egyéni életében is tiszteletreméltó vonások bontakoznak ki, amelyek érdemes alakját lelkűnkhöz közelebb hozzak. A baráti érzés szépsége, a szorgalom, az áldozatra kész vallásosság, tiszteletadás, megbízhatóság, hűség, a közügyért való lángolás mind olyan dicséretes vonások, amelyek gyakorlásával követésre szolgáló példát nyújtott. Afféle igazi nagyúr volt, tekintélyes, gazdag, adakozó, aki azonban mindenkiben meglátta az embert. Ö nevelte fel Apor Pétert, aki tiszt eletet ébresztő tulajdonságai, érdemei miatt rajongva ír róla műveiben. Ha fiúi szeretete túlzásnak tűnnék fel, Apor István érzéséből minden körülmények között megmarad annyi, amelynek révén elsőrendű államférfiak között foglal helyet. 417
