Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bethlen Gábor halála

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

be, hogy azok kedvére való béleseket készítsenek, amilyeneket ő Törökországban evett, de ez sem vált egészségére.

Közeli halálát érezvén, temetésére tett előkészületeket. Lengyelországból koporsót hozatott, amely szeptemberben már Kassára érkezett, öregszekér kellett szállítására, mivel súlyos volt, és a szegény emberek szekere között megfelelően erős nem akadt. Elrendelte, hogy temetésén milyen sorrendben haladjanak majd a rézdobosok, trombitások és énekesek. Piros ruhába öltöztessék őt fel, annak jeléül, hogy kiváló katona volt. Élt-halt a harcért egész életében. Maga mondotta, hogy ha más gondoskodnék a hadak fizetéséről, gyűjtéséről, élelmezéséről, soha honjában lakni békességben nem óhajtana, hanem hadban töltené életét. Katonához méltóan kívánt tehát temetkezni is.

A váradi fürdőket közben folyton használta, de minden siker nélkül. Napok maradtak már csak hátra. Érezte a halál közeledését, azért sietett vissza székhelyére, Fehérvárra, ott akart meghalni.

Hunyadon, Kolozsváron, Tordán, Enyeden keresztül vette útját. November 14-én ért Enyedre. Mivel nagyon elbágyadt, orvosai még aznap Fehérvárra vitették.

A következő napon, november 15-én délelőtt tíz órakor evett egy keveset. Aztán hárman maradtak mellette: Nagy Pál, a gyalogosok kapitánya, Macskási Ferenc udvari vicekapitány és Kemény János, a későbbi fejedelem. Ez utóbbi kis legyezőcskével legyezte, hogy forróságát elűzze. A fejedelem nem beszélt. Halkan tintát, papírost, tollat kért. Kemény mindezt kezébe adta, a fejedelem pedig szépen két sort írt a papírra. A jelenlévő udvari tisztek azt hitték, hogy nekik tett adakozást, kíváncsiak voltak tehát az írásra. Intettek, hogy Kemény nézze meg. Ez az írást a közel levő asztalkára helyezte s elolvasta: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? senki nincsen bizonyára, bizonyára nincsen.”

Javakat vártak tőle, amelyek rövidesen elpusztulhatnak, Bethlen ellenben örökértékű adakozást tett, amely azóta mint szállóige tartotta fenn magát a magyarság emlékezetében.

Kemény ezután a bejött inasnak adta át a legyezőcskét, mire a három úr kiment. De rövid idő múlva már futottak értük, mert a fejedelem halálra vált. Sietve visszamentek a betegágyhoz, ahol akkor már Géléi István udvari pap imádkozott a főurakkal. A fejedelem néhány percre rá, 11 órakor meghalt.

398