Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bethlen Gábor halála
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Meghagyása szerint még halála napján felboncolták, beleit, szívét, egyéb belső részeit kivették. Akkor Erdélyben nem ismerték a bebalzsamozást, a belső részek kivétele pótolta most azt. Aztán felöltöztették, de nem pirosba, ahogyan kívánta, betették a koporsóba, amelyet hozatott és amelyet a fejedelem maga is látott, „...contemplálta - nézte - jó ideig, várván nagy erős férfiúi bátorsággal s keresztényi kegyes reménységgel, sőt hittel utolsó óráját...” A halálról - szokás szerint - a török császárt s a magyar királyt azonnal értesítették. A királyhoz még aznap este Kemény János indult, egyheti gyors lovaglással ért a Bécs közelében levő településre, Enzersdorfba. Hasonló sietséggel értesítették a török császárt. Erdély sorsa akkor e két uralkodó akarata szerint igazodott, velük kellett a jövőre nézve mielőbb tisztába jönni. Hasonlóképpen tudatták a halált a szomszédos országokkal és mindazokkal, akikkel Erdélynek kapcsolata volt. Tudatták a vármegyékkel, városokkal. Brandenburgi Katalin fejedelemasszony Kassa városához küldött értesítésében, Bethlen jótéteményeire hivatkozva, a város lakóit hűségre hívta fel. A fejedelmi temetés arra az időre szokott maradni, amíg a külföldi követek és az ország arra összegyülekezhetik. így volt most is. A temetés napját január 25-re tűzték ki. E temetési napra a külföldiek, a hazai városok, megyék, főurak meghívót kaptak. Meghívót kapott maga az országgyűlés, mert a fejedelmi temetés mindig országgyűléssel volt egybekötve. Kassa városához küldött meghívójában a fejedelemasszony a fejedelem bátor, kiváló tetteit, alattvalói iránt való szeretetét emelte ki; atyja volt országának. A temetésről tudósítások nem maradtak fenn, de a fejedelmi temetkezéseknek általános formái voltak Erdélyben, amelyeket mindenesetre most is betartottak. A fejedelmet közszemlére tették ki, ravatalra helyezvén a koporsót. A ravatal négyszögletű volt, párkánnyal ellátva. A ravatalt fekete posztóval húzták be, és gyászruhába öltözött az egész udvar. A koporsót, falakat címerek ékesítették. Egyik címer a fejedelem síriratát foglalta magában. A gyász jelvényeit a temetési menet élén a fekete zászló vezette be. Az ország méltóságát ennek zászlója fejezte ki. A fejedelem méltóságát, vitézi állapotát vezeték lovak, páncélos főúr, a vitt korona, kard, címerek jelképezték. A férfiak átlag a koporsó előtt, a nők a koporsó után jártak. A menetben helyet 399
