Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Tilos a dohányzás!
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK nasz, akik a végrehajtással megbízott falusi bírónak nem engedelmeskedtek. Az említett megyék tehát most a nemesekre esetenként két susták (1 susták = 6 váltó krajcár, azaz 2 garas) büntetést mértek. A jobbágyokat az előbbi megye 25 dénárral sújtotta, a másik megye viszont a pénzfizetés helyett a jobban végrehajtható verést hozta be. E büntetés aztán általánosan elterjedt. A jobbágyot lapáttal csapták meg, amit a megyei tiszt jelenlétében földesura hajtatott rajta végre. Más vármegyékben hasonló intézkedéseket találunk 1719-ből, 1727-ből, 1759-ből és 1761-ből. Mindegyik már csak a tűzveszély ellen intézkedett. A tűzveszélyes hely meghatározása egyre bővült: kalangyák között, szénagyűjtéskor, gabonabehordáskor, avarban, erdőben tiltották a dohányzást. A kiszabott büntetés esetenként és vármegyénként a jobbágyra 1 forint, vagy 12 pálcaütés, másutt 28 pálcaütés, a nemesek részére 2 forint, másutt 12 forint. Egyik megye székhelyén, nehogy a hivatalos iratok veszélybe kerüljenek, a dohányzókra tizenkét dénár büntetést róttak ki. Az ellenőrzésben a falusi bíróra rakták a legnagyobb terhet. Az egyik megye végzése szerint, ha a felügyeletet és a büntetést elhanyagolja, a kirótt összeg kétszeresét kell megfizetnie. Más megye szerint, ha a lakosságot tűzoltásra nem rendeli ki, 12 pálcaütést kap. A bírót tehát szorgoskodásra sarkalta a büntetéstől való félelem is, a büntetésből befolyt összegből azonban nem részesült. Az egyik megye végzése szerint az ilyen összeg egyharmadrészét a szolgabírák kapták, kétharmadrészét meg a falu közköltségére fordították. A XVII. és XVIII, század e szerint a dohányzás ellen vívott küszködés korszaka. Sok határozat, kevés eredmény jellemzi ez időszakot. Mintegy a vízáradáskor észrevett réseket tömögették, anélkül, hogy magát a kiömlést megakadályozhatták volna. Mintha a védekezés és az eltiltás fokozta volna a szenvedély felkeltését! Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae c. művében (1736-ban) írja, hogy az ő gyermekkorában, tehát a fejedelemség utolsó évtizedeiben, kocsis, lovász, katona ritkán dohányzott, a hajdúk, a fejedelem németjei, pecér és effélék gyakrabban. Szóval a nemesség még nem kapott rá a dohányzásra. Apor a tubákos szelence, pipa németes elnevezését („tubákpixl”, „feiftubák”) kigúnyolta, jelezve, hogy a dohányzás elterjedését német hatásnak tulajdonítja. 387
