Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Tilos a dohányzás!
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" A dohányzás ellen való védekezés nemcsak az állami hatóságok végzéseiből tűnik ki, annak terjedését, akár engedelmességből, akár meggyőződésből, magánosok és testületek is elősegítették. E törekvés bizonyítékai a hitvallásos felső- és középiskolák szabályzatai, a vallások és szerzetesrendek előírásai. így a ferences rend 1751-ben a tagokat a dohányzástól még eltiltotta, 1778-ban azonban orvosi rendeletre már megengedte. Ha azonban a beteg az orvosi rendeletben megszabott mértéket átlépte, büntetésül kenyéren és vízen böjtölt. A dohánynak gyógyító hatását ugyanis a hozzáértők kezdettől fogva megállapították. Vagy negyvenhárom baj ellen védekeztek vele. Nedvéből a nők kenőcsöt készítettek, amelyet kelések, szembaj ellen használtak. A tubák okozta tüsszentésről azt tartották, hogy tisztítja az ínyét, elűzi a fájdalmat, megszünteti a fáradtságot, a fogfájást, és megvéd a pestistől. A védekezés, mint minden ellenszenves dolog, nem egyszer humoros megjegyzésekre adott alkalmat. Hermányi Dienes József (1699-1763) kéziratos anekdotagyűjteményében több ilyent találunk, ilyenformán: Sz. Ábrahámi Mihály unitárius püspök vizitációt tartott, amikor őt egy nemes ember ebédre meghívta. Papok is letelepedtek az asztalhoz, és jól szórakoztak. Kivéve egyet, aki szörnyű fogfájásban lévén, nem evett, ivott. Némelyek javallták neki a dohányzást egy kevés mértékben, mivel a tubák füstje enyhíti a fájdalmat. Mentegette magát, hogy soha effélével nem élt, és rosszul lesz tőle. Azonban addig unszolták, míg egy pipát megtöltöttek és meggyújtottak neki. A pipa szára igen rövid volt. A fájós fogú pap leülvén a favágó tőkére, szívogatta a füstöt. De a püspök váratlanul megérkezett, meglátta és azt mondta a betegnek: „Adj tizenkét forintot mindjárt.” Eleget mentette magát a szegény ember és a többiek is erősítették, hogy sohasem volt pipás, de a püspök nem engedett. A pap mit tehetett, kölcsönt vett fel és megfizette a büntetést. Kimenvén pedig a püspök előtt mondta a többi papnak: „Isten vesztette volna orvosságokat, soha nem fizeték orvosságra nagy hiába ennyit.” Egy szónok a dohánymagot az ördögtől származtatta. Az ördögök ugyanis megsokallták - mondotta -, hogy az emberek Istennek tömjéneznek, és olyan szert találtak ki, amellyel az emberek nekik áldoznak. Ez pedig a dohányfüst. Elmondja Hermányi, hogy egy unitárius nemes nem látogatta a templomot, mire a papja megintette. A nemes végre megvallotta, hogy a pipázáshoz 388
