Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Solymászat a régi Erdélyben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Az ilyen sólymokkal aztán elő se mertek állni, vagy ha előálltak, ugyancsak nem nagy becsületet vallottak. Egyik császár, amikor a megsértett lábú sólymokat meglátta, a követ előtt a kihallgatáson erősen kifakadt, hogy ilyen „meghányt-vetett” sólymokkal ne merjenek máskor megjelenni. Nemcsak a török császárnak vitték a sólymokat, hanem a vezéreknek is, kettőt-hármat. így a fejedelmeknek ugyancsak utána kellett járniuk, hogy sólyomban soha fogyatkozás ne legyen. Nem csoda tehát, ha az erdélyiek annyira előre vigyázok voltak, hogy huszonnégy helyett negyvenkét sólymot is összehordtak. Gondolták, hogy ekkora tömegből a megkívánt szám valahogy csak megmarad. Ha nem volt meg a kellő szám, e követ el sem mert indulni. így Páskó Kristóf követ három hétig „tekergeti” Hátszeg környékén, félbeszakítva útját, mivel a szükséges sólymok még nem voltak együtt. A kiváltságok okozták, hogy egyesek a sólymok betanítását életpályának választották. Sőt, egész falvak voltak, amelyek ilyen emberekből, ún. solymárokból vagy madarászokból állottak. Hogy foglalkozásukat zavartalanul űzhessék, az ilyeneknek a fejedelmek kiváltságokat adtak. így mentesek voltak az adófizetéstől, katonáskodástól, mindenféle közmunkától, fuvarozástól. Ha foglalkozásukban kitüntették magukat, a fejedelem még egyeseknek nemességet is adott. Van nemes család Erdélyben, amelynek nemesi címerében sólyomtartó ember van, vagy egy más címerben valaki sólyomfészek után fára mászik. így Báthory Kristóf fejedelem 1581. május 22-én Thódor Gáspárnak nemességet adott hű szolgálataiért, amelyeket a sólymok gondozásában és nevelésében kifejtett. Báthory Zsigmond fejedelem 1602. febr. 10-én nemességet s nemesi címert adott Boér Andrásnak sólymos címerrel, Bethlen Gábor fejedelem meg 1614. július 18-án Dombrava Istvánnak, István Jánosnak, Kirilla Istvánnak. Az erdélyi madarászok helye főleg a Székelyföld volt, mégpedig Háromszék és Udvarhelyszék. így pl. Háromszéken Maksa, Eresztevény, Páva, Gelence, valamint Udvarhelyszéken Korond, Sófalva, Parajd helységek lakói tömegesen solymárok voltak. Görgényben és egyéb helyeken is tanítottak be sólymokat. Egyes helységek nevei világosan mutatják, hogy lakói solymászattal foglalkoztak (pl. Solymár, Sólymos). A sólymot régi néven kerecsetnek is nevezték, ennélfogva a Kerecsed, Keresed nevű helységek is solymároktól lakott helyek voltak. 374