Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Solymászat a régi Erdélyben

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Az ilyen sólymokkal aztán elő se mertek állni, vagy ha előálltak, ugyan­csak nem nagy becsületet vallottak. Egyik császár, amikor a megsértett lábú sólymokat meglátta, a követ előtt a kihallgatáson erősen kifakadt, hogy ilyen „meghányt-vetett” sólymokkal ne merjenek máskor megjelenni. Nemcsak a török császárnak vitték a sólymokat, hanem a vezéreknek is, kettőt-hármat. így a fejedelmeknek ugyancsak utána kellett járniuk, hogy só­lyomban soha fogyatkozás ne legyen. Nem csoda tehát, ha az erdélyiek annyira előre vigyázok voltak, hogy huszonnégy helyett negyvenkét sólymot is össze­­hordtak. Gondolták, hogy ekkora tömegből a megkívánt szám valahogy csak megmarad. Ha nem volt meg a kellő szám, e követ el sem mert indulni. így Páskó Kristóf követ három hétig „tekergeti” Hátszeg környékén, félbeszakítva útját, mivel a szükséges sólymok még nem voltak együtt. A kiváltságok okozták, hogy egyesek a sólymok betanítását életpályának választották. Sőt, egész falvak voltak, amelyek ilyen emberekből, ún. solymá­rokból vagy madarászokból állottak. Hogy foglalkozásukat zavartalanul űz­hessék, az ilyeneknek a fejedelmek kiváltságokat adtak. így mentesek voltak az adófizetéstől, katonáskodástól, mindenféle közmunkától, fuvarozástól. Ha fog­lalkozásukban kitüntették magukat, a fejedelem még egyeseknek nemességet is adott. Van nemes család Erdélyben, amelynek nemesi címerében sólyomtartó ember van, vagy egy más címerben valaki sólyomfészek után fára mászik. így Báthory Kristóf fejedelem 1581. május 22-én Thódor Gáspárnak ne­mességet adott hű szolgálataiért, amelyeket a sólymok gondozásában és neve­lésében kifejtett. Báthory Zsigmond fejedelem 1602. febr. 10-én nemességet s nemesi címert adott Boér Andrásnak sólymos címerrel, Bethlen Gábor feje­delem meg 1614. július 18-án Dombrava Istvánnak, István Jánosnak, Kirilla Istvánnak. Az erdélyi madarászok helye főleg a Székelyföld volt, mégpedig Háromszék és Udvarhelyszék. így pl. Háromszéken Maksa, Eresztevény, Páva, Gelence, vala­mint Udvarhelyszéken Korond, Sófalva, Parajd helységek lakói tömegesen soly­márok voltak. Görgényben és egyéb helyeken is tanítottak be sólymokat. Egyes helységek nevei világosan mutatják, hogy lakói solymászattal foglalkoztak (pl. Solymár, Sólymos). A sólymot régi néven kerecsetnek is nevezték, ennélfogva a Kerecsed, Keresed nevű helységek is solymároktól lakott helyek voltak. 374

Next

/
Thumbnails
Contents