Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Solymászat a régi Erdélyben

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Solymászat a régi Erdélyben A sólyommadarat ma kevesen ismerik. Ha ismerik is, sok rosszat tudnak róla. Azt tudják, hogy ragadozó madár, akárcsak az ölyv, vércse, kánya, amelytől óva­kodni kell. Tudják róla, hogy jeles röptű, bátor madár, hogy civakodó természete miatt egyéb ragadozó madarakkal örökös harcban áll. Erdőben, tisztások szélein álló fákon pihen, ha a kora reggeli vadászaton kifáradt. Ma egysorban áll egyéb ragadozó madarakkal. Régebben azonban a sólyom tekintélynek örvendett, mi­vel az emberek szórakoztatásában jelentékeny szerephez jutott. Vadásztárs volt ő is, mint manapság a vadászkutya, és épp oly sok szépet tudtak jótulajdonságairól mondani, mint most mondanak egy-egy jó vadászkutyáról. Épp oly értékes volt tehát egy-egy vadászatra betanított sólyom, mint manapság egy vadászkutya. Sőt, sokkal több volt egy sólyom, mint egy vadászkutya. A kutya csak a földön fut, felhajtja a vadat, s ha azt meglőtték, felkutatja, gazdájához hozza. A sólyom a vadászt, annak fegyverét pótolta, maga fogta meg a zsákmányt, s azt rabul ejtette. Még pedig élve fogta meg, s élve helyezte gazdája kezébe. Nem csoda tehát, ha sólyom nélkül vadászatot el sem lehetett képzelni. Ma a vadászember célja, hogy a vadat megölje. Akkor inkább az volt a cél, hogy élve megfogja. Tehát a vadászszenvedély nemesebb feladatot oldott meg, nehezebbre vállalkozott, éppen e miatt a vadászat izgalmasabb, több örömet okozó volt, mint manapság. A fegyverek nem voltak olyan tökéletesek, mint ma, azért fegyverrel a ve­szedelmesebb vadakat lőtték. A többit másképp kerítették kézre. Nagy hálókat feszítettek ki, abba kergették bele pl. a nyulat, nehezebben repülő madarakat, vaddisznókat, s ha egyszer a hálóba belebonyolódtak, könnyen elbántak velük. A madarakkal már nehezebben boldogultak. Ezeket kezdetlegesebb fegyverük­kel, amellyel kevés lövést tudtak rövid idő alatt leadni, hiába próbálták lődözni, tehát madarakkal fogták meg őket. Ilyen madár volt a sólyom. Rárónak is mon­dották, ezen a néven azonban voltaképpen a kéklábú sólymot értették. 370

Next

/
Thumbnails
Contents