Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gazdálkodó főnemes asszonyok és kézműves fejedelmek

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

zésre biztatta: „A jó erkölcs, édes uram, Isten ajándéka. Az olyant, ha az ember megbünteti is, azt nem örömmel kell cselekedni, hanem szánakozva.”

Betegeskedő urát és gyermekeit a legjobb tudása szerint ápolta. Urát intette a borivástól, óvta a sok gondolkodástól, búsulástól, mint amelyek neki annyira ártanak. „Kegyelmed, írta neki, okos, megértő elméjű ember, mindeneket meggondolhat, sok keresztekben volt immár kegyelmed. Tudjuk azt mindnyájan, hogy a halált el nem kerülhetjük, az mikor az Űr az órát elhozza.” Leánya, írta máskor az urának, hogy nincs jól, „az kis pofája felcsattagzatt”. A forróság ellen rózsavizet kellene neki adnia, de nincs a háznál. A másiknak is az orcája kezdett felpattogzani. Ennek fenyőmagolaj kellene, de az sincs most kéznél. A kis Kató, írta más alkalommal, sokat keresi az apját az ebédlőházban. A szopást is elhagyja, ha megkérdezi tőle, hol az apó? Befut az ebédlőházba és ott nem találván, mondja: nincs apa.

40. Farkas Zsuzsanna levele férjéhez, gróf Apor Istvánhoz

357