Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Ősi magyar emlék Kolozsmonostoron
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" A Regutóban előírt foglalkozás már magában véve arra szorította a rendtagokat, hogy lakáshelyül szép, művelésre alkalmas helyet szemeljenek ki. Dombokon építkeztek rendszerint, ahonnan gazdaságukat belátták, vizek közelében, hogy halat kapjanak. Kolozsmonostor éppen ilyen hely. A hely természeti szépsége festőivé teszi ma is a templomot, amelynek csak szentélye és egyes kövei a régiek. A visszaemlékezés kegyeletes melegségében azonban megelevenednek előttünk: a régi templom, a régi kolostor, a környező falak, vágyat keltenek lelkűnkben, hogy fennmaradt szűkszavú feljegyzések alapján magunk elé képzeljük őket. Régi fényükbe visszaállítva tekintünk le onnét a szép környékre, amelynek ékességét, koronáját mindig a kolozsmonostori templom adta. Az apátságot a maga egészében egy ez ideig nem ismertetett kép mutatja be, amelynek eredetije a kolozsvári római katolikus főgimnázium Báthory István-képének egyik szögletében látható. E képen a Kelet-Nyugat felé álló dombnak nyugati végében áll a templom, tornyával nyugat, főoltárával kelet felé fordulva. Déli oldalán várfal húzódik, amely erős bástyával záródik. Északi irányban magos dombok emelkednek. Nem látszik a rendház, mivel a templom északi fala elfedi. Mindez teljesen beillik abba a keretbe, amelyben jelenleg a monostori templom mutatkozik. Sértetlenül megvan a domb, amelyen az apátsági épületek állottak, a régi elhelyezésben áll a templom. A várfalakat a bencések kivonulása után (bár jó ideig falak védték a kolostort a tatárjárás után is) a világi urak építtették, akik néhány évtizedig a monostort bírták. Megvoltak még a falak abban az időben, amikor, valószínűleg a XVIII, században, a képet festették. Ugyanis a kép a jezsuiták rendházából (a mai monostori plébániával szemben) került a katolikus gimnáziumba. Az omladozó rendházat vagy annak egyik részét Rákóczi György fejedelem lakóhellyé alakította át, ez volt az ún. Rákóczi-kastély, amelynek köveit az apátsági épületek egyéb köveivel együtt idővel a jezsuiták belvárosi intézményeinek építésére fordították. Ami még a képen látszik, az ma már kérdőjel előttünk. A templomdombtól kelet felé eső bástyás fal mit zárt körül, annak magyarázata hiányzik. Lehet, hogy gazdasági udvart, amely a feljegyzés szerint, az apátságtól kőhajításra, dombon feküdt. Lehet, hogy a festő emlékezetből festette a képet, mert maga 338
