Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A szabad mozgás, közlekedési utak zavartalan használata, a kereskedelmi kapcsolatok folytonossága akkora előnyt jelentett, hogy versenyképességük megmaradt. így a hazai kereskedők rendszeresen kijártak Lengyelországba, s tekintélyüket mutatja, hogy itt alkalmi sérelmeik orvoslása érdekében nemegyszer egyenesen az uralkodóhoz fordultak. Az erdélyi kereskedők Bécsig hajtották fel ökreiket, de török árukkal is kereskedtek. A belföldi kereskedők állandóan jártak Törökországba; oda nyugat-európai árukat vittek. A hazai kereskedők, amikor külföldre árukat kivittek, ugyanonnan be is hoztak. Ezekkel itthon kereskedtek. Az egyes államok szerették is, ha a jó pénz nem ment ki az országból, hanem a kereskedők áruért árut vittek ki. A kereskedők a külföldi központi helyeket szívesen keresték fel. Ilyenek voltak Felső-Magyarországon Eperjes, továbbá híres vásárhely Debrecen. A belső kereskedelem tárgyai főképpen élelmiszerek, a ruházat, a gazdálkodásban használt állatok, közlekedési eszközök voltak. A bel- és külkereskedelemnek egyaránt a városok voltak a fő irányítói. Ilyen városok Beszterce, Marosvásárhely, Nagyvárad, főképpen pedig Szeben, Brassó és Kolozsvár. Brassó és Szeben a dél-erdélyi szászság kereskedelmét, az észak-erdélyiét pedig Beszterce uralta. Kolozsvárral együtt ezek a városok uralták az erdélyi belső piacot. Kifelé Moldva és Havasalföld volt a szász kereskedők fő vásárlóhelye és piaca. Emellett az északi és nyugati államokban is kereskedtek. A fejedelmektől számos kiváltságlevelet szereztek, s a bennük biztosított kiváltságokkal a XVI. és XVII. században éltek is. A szászság kereskedelmére nagy csapást jelentett a török terjeszkedés. Újabb hátrányt jelentett számukra, hogy a XVI. század végétől fogva a románok és a magyarok szintén kereskedni kezdtek, s még inkább az, hogy a görögök, zsidók és örmények szintén az ő rovásukra hódítottak az erdélyi gazdasági életben. Ilyen körülmények között a szász ipar és kereskedelem aláhanyatlott. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György alatt a kereskedelem ugyan emelkedést mutatott, de a Bécsbe és Velencébe kivitt ökröket már nem a szász kereskedők hajtották fel, hanem részben olasz, részben pedig kolozsvári és partiumi tőzsérek. így a szász kereskedelem a nemzetközi piacon élvezett régebbi jelentőségét már a XVII. század első évtizedeiben, tehát az erdélyi kereskedelem általános lehanyatlása előtt elveszítette. A fejedelemség idején a Nyugattal és Északkal való kereskedés fokozatosan átcsú327
