Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" szott Kolozsvár és a partiumi városok kereskedői, a Kelettel való árucsere pedig a görög, román és örmény kereskedőtársaságok kezébe. A hazai kereskedést és a hazai kereskedők védelmét szolgálta az a törvény, amely a külföldi társaságok tevékenységét korlátozta és a belső kereskedelmet a belföldiek kezében hagyta. Az egész korszakon át ugyanis uralkodott az az elv, hogy a külföldi kereskedők áruikat erre a célra kijelölt helyen rakják le, és kereskedésre onnét beljebb az országba ne jöjjenek. Ha az erdélyi kereskedők Erdélyből árut akarnak kivinni, ezt a hazai kereskedőktől a lerakodóhelyeken vásárolják meg. A behozatali út Havasalföld felől a Törcsvári-szoroson át Brassónak, Nándorfehérvárról meg Karánsebesen, a Vaskapu-hágón át Szászsebesnek, vagy Lippán, Zugoson át a Maros mentén haladt. 1675-től kezdve délen Brassóig, a Vöröstoronyi-szoroson át Szebenig, a Maros mellett Szászvárosig, Kolozsvár felé Nagyvárad elfoglalása után Bánffyhunyadig lett „szabados” az idegen kereskedők bejövetele. A külföldi kereskedők helyhez kötöttségének elvén azonban a gyakorlatban gyakran csorba esett. Vagy a külföldi kereskedők nem tartották meg az előírást, vagy maga a törvényhozás engedett a bejött kereskedőknek szabad mozgást az országban. A kereskedőkkel való üzletkötés, a felvásárlásnál előnyös szabad közlekedés hiánya ugyanis rontotta a külföldi kereskedők kedvét. El-elmaradoztak, s emiatt viszont csökkent a forgalom. Arra is gyakran volt példa, hogy a külföldi kereskedők önkényesen túltették magukat az előíráson. így 1579-ben a rendek panaszt emeltek, hogy a „görögök vakmerő bátorsággal meg nem elégedvén a nekik adott letévő helyekkel, ez országot szerént szerte járják, törököket is melléjek vevén”, mindenféle állatot kivisznek az országbéli kereskedők kárára s az országnak nagy nyomorúságára. Az ilynémű panaszok ezután is gyakran ismétlődtek. A görögök az árukat nagyon megdrágították, adta elő az országgyűlés, emellett a belső kereskedelembe is beleártották magukat. Tehát a lerakodóhelyeknél beljebb ne jöjjenek, és csak török áruval kereskedjenek. Kereskedő emberek a kijelölt helyeken áruikat eladván, onnét a sokadalmakra ne menjenek. A belföldi kereskedők megrövidítésére az idegen kereskedők nem vehetnek az országban árut, hanem idegen országból hozott portékát áruljanak - hangoztatják utóbb is (1654). Apafi alatt (1675) különösen nagy volt az elkeseredés. Van törvény, mondják, hogy idegen nemzetbeli kereskedők faluról 328
