Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" különböző nemzetek behívása által Erdélyt kiművelje. A zsidók szabadon kereskedhettek. Konstantinápolyból árukat hozhattak. Gyergyóban már 1654-ben megjelentek az örmények, nagyobb számú beköltözésük azonban Apafi fejedelem idejére esik (1672). Tömegesen Gyergyóban, Szamosújvárt, Erzsébetvároson, Fogarason települtek meg. Kezdetben mindnyájan a szamosújvári főbíró alá tartoztak, majd négy társaságra oszlottak szét. A betelepült bolgárok is a XVII. század végén kérték, hogy mindenütt kereskedhessenek és külön bírájuk legyen. A Bethlen alatt jött morva anabaptisták saját iparcikkeiket szintén árusították, és külön bíró alatt éltek. A kereskedelmi életben fontos szerepet játszó idegeneket tehát nemzetiségi alapon társaságokba szervezték, és ezeknek önkormányzatot biztosítottak. 1672-ben Keleti Társaság (Orientalis Compania) néven egy külföldi, nyugati csoport is kapott engedélyt arra, hogy török, velencei, bécsi német és lengyelországi árukat behozzon, és azokat fehérvári boltjaiban árusíthassa. A kereskedelmi társaság kérését annak egyik tagja, Rothneromer János terjesztette az országgyűlés elé azzal az ígérettel, hogy ha a görögöknek adott kedvezményeket a rendek eltörlik, a társaság a nevezett árukkal az országot ellátja. A fejedelem képével mindenféle jó pénzt vernek, befizetik az összeget, amennyit a görögök az országnak adni szoktak. A rendek örömmel fogadták a vállalkozást, mivel remélték, hogy így a görögöktől, akiket kapzsi pénzműveleteik miatt az ország kizsákmányolóinak tartottak, megszabadulnak. A hozott országgyűlési végzést a fejedelem meg is erősítette. A görögök erejét azonban mindez nem törte meg, tovább is helyükön maradtak. Vezetőjük, Páter János tagja volt annak a három vállalkozóból álló társaságnak, amely a sóbányákat 1671-ben bérbe vette, sőt 1683-ban másodmagával újonnan a bérletbe lépett. Bár ez utóbbi bérletkor Páterék ígérték, hogy az Orientalis Compania bejövetelét, árukkal való kereskedését nem akadályozzák, e társaság a görögök miatt mégsem tudta azt az eredményt elérni, amelyet akart. Vállalkozásuk kibontakozásának a következő zavaros idők sem kedveztek, úgyhogy az Orientalis Compania lényeges szerephez az erdélyi kereskedelemben csupán a passzarovici béke (1718) után jutott. A külföldieknek a kereskedelembe való bevonása azonban a hazai kereskedők tevékenységét nem bénította meg: a vezető szerep az ő kezükben maradt. 326
