Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" olcsóbban tudja beszerezni, a készített árut is adja olcsóbban. Van vásári munka és alkudt, azaz rendelt munka. Az árak szabályozása főképpen a vásári, azaz egyszerűbb árukra terjedt ki; aki a megszokottnál szebbet akar, az az iparossal külön alkudjék meg. Mindezek az intézkedések azonban, amelyeket főként a vevők érdekében hozott az országgyűlés, az eladók körében, érthető módon, nem találtak mindig megértésre. így már a fejedelemség kezdő évtizedeiben a községek az állatoknak eladásáról és vételéről való végzéseket „nevetséggel, csúfsággal” mulatták el. Az árszabályzatok megtartását nehézzé tette, hogy azok többnyire nagy időközökben készültek, s közben a viszonyok meg is változtak. Bethlen próbált gyakori árszabályozások révén lépést tartani a piac alakulásával, de nem elég sikerrel. A megkötöttség helyett ugyanis a szabadabb kereskedelem gondolata erősödött az országgyűlésen abban az értelemben, hogy „az idő mindeneknek rendjét és árát meg szokta határozni”. Ezt a véleményt a kereskedelem egyes korlátozásai alakították ki. Az árszabályozások ugyanis az eladásra kerülő állatoknak (ökör, tehén, bárány, kecske), továbbá a nyersbőröknek is árat szabtak, bár ezek közül mindegyik más és más értékű. Bethlen óta a gabona, a tejtermékek, a házi szárnyasok szintén árszabályozás alá estek. Emellett az állami egyedáruságok is főleg az igásállatokra, a mézre terjedtek ki, ami a magánosok kereskedését csökkentette. A földműveléssel foglalkozók (főleg a birtokos nemesek) úgy találták, hogy a készárukkal kereskedő iparosokkal szemben hátrányos helyzetbe kerültek. így tehát az árszabályozások merevsége és az állatokkal való kereskedés szoros megkötöttsége ellen egyre erősödött a hangulat. Az országgyűlés már 1625-ben állást foglalt, és megállapította, hogy ha az ötpénzes garasnak értékét lejjebb szállítanák és „a szabad kereskedés is indiffe renter minden rendnek meglenne”, akkor a nagy drágaság megszűnne. A fejedelem az országbeli kereskedő embereknek véleményét is meg akarván hallani, mind „a szabados kereskedést”, mind a pénzérték-leszállítást felajánlotta nekik, de ezek ilyen alapon nem látták megvalósíthatónak az olcsóságot. így hát megmaradtak a limitatio mellett, de az országgyűlés kérte a fejedelmet, hogy „a marha illendő áron szállhasson”. Bethlen halála után azonban az ország azonnal elhatározta, hogy mivel a liber quaestus „elfoglalása miatt” a három nemzetnek fogyatkozása volt, a bőrökön kívül szabad legyen a kereskedés. I. Rákóczi 324
