Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK György 1631-ben az előbbeni állapotot állította vissza, 1649-től kezdve azonban elvben a szabad kereskedés maradt érvényben. Barcsay Ákos óta a fejedelmek választási feltételei közé is beiktatták, hogy azok a liber quaestust semmiben sem akadályozzák. A gyakorlatban azonban történtek módosulások. így megmaradt a méz egyedárusága. Még 1642-ben felújították Bethlen 1627. évi árszabályzatát, de ettől az időtől fogva több árszabályzatot nem adtak ki; mindamellett időnként hangoztatták, hogy az árak felverése miatt árszabályozásra van szükség. 1686-ban meghatározták a fűszerek árát, 1689-ben a bőrökét, de az új, teljes árszabályozás nem készült el. 1687-ben a kereskedőket s mesterembereket kötelezték ugyan, hogy az 1642-i árszabályozáshoz tartsák magukat, és „a vevő aszerint oda vetvén az árát”, amivel elvihesse, de ennek az előírásnak már foganatja nem lett. Erdély kereskedelmének nagyobb fellendülése mégsem a szabadabb kereskedelem, hanem az árszabályozás idejére esik. Ez főként a jól gazdálkodó fejedelmek, Bethlen és I. Rákóczi György hozzáértésének és politikájának tulajdonítható. A fejedelem gazdasági vezető szerepe Bethlen uralma alatt nyilatkozott meg leghatározottabban. Szándékának megvalósításához nagy számban külföldi szakembereket használt fel, akik azután kereskedőtársaságokba tömörülve különleges szerephez jutottak az ország gazdasági életében. Ezek között fontosság tekintetében első helyen áll a görög társaság. A Török Birodalomban a kereskedés jórészben a görögök kezében volt. Az országgyűlés szerint a görögöknek Erdélybe való bejövetelét azért engedték meg, hogy ezáltal a török áru olcsóbbodjék. Görög kereskedők legtömegesebben Szebenben laktak, kisebb számban Brassóban, ezenkívül Fehérvárt és Fogarason. A szebenieknek külön bírájuk volt, aki tőlük az adót beszedte. E „görögök” között, neveik bizonysága szerint is, sok volt a román kereskedő. Egyeseknek a neve származási helyükre utal. Ilyen kereskedők voltak Bukuresti György, Bukuresti Apostol, Bukur Izsák, Tergovistei Nyáguly, Jasi Nikota, Nikápoli Mircsa, Ternovai Koszta, Macsói Lepadat. Ugyancsak a Török Birodalomból kerültek Erdélybe a Spanyolországból oda menekült zsidók. Előbb kevesen, Bethlen szabadságlevele (1623) óta számosabban. Fehérvár volt a lakóhelyük. Vágya a béke, az ország helyreállítása - írja Bethlen a fehérvári kolóniának adott szabadságlevelében - és az, hogy a 325
