Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" boroszlói és lembergi posztó, a karazsia (kétszer ványolt posztó), az igler (iglaui posztó), az olasz (bergamói, veronai), a német (nürnbergi, meisseni), a török (nándorfehérvári) és a lengyel áruk. Gyakori a rázsa (viselőruhának való posztó), a bagazia (kék vászon), a truppai, sziléziai, lengyel gyolcs, az angliai (viselőruhának való olcsó) posztó, az aba (teve- vagy kecskeszőrből készült durva kelme, Erdélyben durva fehér posztó), a selyemáru különböző országokból. A türkizekkel, koraitokkal ékesített dísztárgyak és ékszerek Törökországból is kerültek be. Török mintára a tollbokrétás süvegek, prémes, zsinóros viseletek általánosak. Lábbelinek való török bőrök (kordován, szattyán, bagaria), férfi és női ruhaanyagok, skófiummal varrott bársony kozáksüveg, szőnyegek, paplanok és sokféle egyéb tárgy, csetneki (Gömör megyei) vas és demecki (dömöcki, azaz damaszkuszi) acél, török, román, kurtány nyereg, terseni (tescheni) puska, janicsár és olasz karabély meg más árucikkek fordulnak elő a forrásokban. A külföldi áruk behozatala a szükségletek kielégítése mellett arra is utal, hogy hatott a divat, növekedett az igényesség és fejlődött az ízlés. Ez a szegényebb sorsban élőknél, a jobbágyság körében is megfigyelhető. A tehetősebb jobbágy szintén szerzett be finomabb ruhaanyagokat. Bár a nemesség tiltakozott és erre nézve országgyűlési törvényt hozott, de a rendelkezés ismételt megújítása mutatja, hogy eredmény nélkül. Elrendelték, hogy a jobbágyok ne hordjanak posztóruhát, gyolcs- és egyéb varrott inget, nyuszt-, farkas-, rókabőrös süveget, hanem abaruhában járjanak. Asszonynak való másfél singes kecskebőrből való sarunál a szászok árszabályzata hozzátette, hogy ilyen sarut szolgálóleánynak nem szabad megvenni és viselni. A nemesség az indokolás szerint takarékosságra is hivatkozott, azonban eljárása a rendi tekintély védelmét célozta. Az idegenből bekerült luxuscikkek mellett azonban, főként a dolgozó tömegek körében, az olcsóbb helyi áruk továbbra is használatban maradtak. Ezután is jó hírnévnek örvendett a brassai posztó és posztósüveg, a szebeni és alvinci süveg, a karánsebesi pokróc, a belényesi lazsnak, a székely heveder, a torockói és vajdahunyadi vas, a székelyföldi deszka és zsindely, a széles, cseres bőrből készült román szíjöv, a torockói, a medgyesi, besztercei, segesvári kapa. Az ipar azonban haladni akart, azért a jónak bizonyult külföldi anyagot felhasználta vagy utánozta. így cáp- (kecske-)bőrből készült szekernyéről (hosszú szárú saru) hallunk, a brassai anyagból abaruha készült, cápbőrből kordováncsizmát, 322
