Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Erdély ebben az időben török fennhatóság alatt állott, tehát ennek birodalmával, közelebbről fővárosával, Konstantinápollyal tartott fenn szoros kereskedelmi kapcsolatot. Erdély oda járó követei és ott lakó állandó megbízottai (kapitihái) nagy bevásárlásokat eszközöltek ebben a világvárosban. A követjelentésekből kitűnik, hogy az erdélyi fejedelmi udvar a török fővárosban szerezte be szőnyegeit, amelyeket Perzsiából hoztak eladásra. A kapithia állandóan járt drága prémek és finom bőrök után; megvételre ajánlott tigris- és párducbőrökről gyakran olvashatunk leveleiben. A legtöbb bőr bélésnek kellett; a levelekben nyuszt- és hiúzbélés sokszor szóba kerül. Sok a ruhanemű: fosztán (ujjatlan köntös), csemelet (teveszőrrel kevert, habos színű posztó), patyolat vagy batiz (fátyolszerű szövet selyemszállal), tafota vagy tabit (finom, habos selyemszövet), skarlát vagy gránát (veres színű drága, nehéz posztó), arany-ezüst fonás (skófium), Velence (teveszőr takaró). Beszámolnak a követjelentések más természetű vételekről is: fegyvereket, ékszereket, selymeket, madárhálókat, sátrakat, serlegeket, lovakat, lószerszámokat emlegetnek. Bethlen Gábor főleg jó lovakat kerestetett a Portán. Legyenek azok „jó erkölcsűek”, épek, jó szájúak, adta utasításul a kapitihának. Bornemisza Anna fejedelemasszony nyolc aranyat küldött egy kevés gyöngyre, smaragdra négy tallért, serbetfőző üstre is egyet. A kapithia Apafi számára is vásárolt ott lovat. A Havasalfölddel folytatott kereskedelemnek Tirgoviste volt a központja. Az erdélyi behozatalnak és kivitelnek azonban a Kárpátokon túl több más átvevőhelye is volt, minthogy a fejedelemségek és Erdély mindig élénk gazdasági kapcsolatot tartottak fenn egymással. Nyers ezüst, arzén, berbécs, ló, sertés, faolaj, rizs, hal, len és dísztégla került be Erdélybe az élénk román kereskedelem révén. Kedvelt árucikk volt a havasalföldi bor is. A székelyek, főként szűk termés idején, a havasalföldi kövér síkságról szerezték be a gabonát, s Moldvából még sót is hoztak maguknak. Az árszabályzatok, ingóság-összeírások, a határvámok (harmincadok) díjszabásai, valamint a magánlevelek adatai tanúskodnak az Erdélybe történő árubehozatalról. Néhány adat szemlélteti a helyzetet. Brancovici Száva püspök keleti gyöngyökkel díszített egyházi ruhákat használt. Bornemisza Anna fejedelemasszony patikaládájába keleti orvosszerek is kerültek (sárkánypor, kígyószarv, sárkányvér). Külföldi ruhaanyagok közül gyakrabban előfordulnak a 321
