Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Erdély XVI-XVII. századi kereskedelmének történetéhez A jelzett időszak az Erdélyi Fejedelemség korát foglalja magában. Azt a korszakot, amikor Erdély művelődése természetes menetében haladt, kívülről jött gyökeres átalakító hatások nélkül. Az Apor Pétertől, Cserei Mihálytól, Rettegi Györgytől magasztalt régi erdélyi élet ez, annak sok szép vonásával. Ebből a képből azonban az ország kereskedelmét képviselő színek hiányoznak. Az erdélyi kereskedelem árucikkeit részben maga a fejedelem, részben pedig a magánosok állították elő. A fejedelem mezőgazdasági, de főként bányatermékekkel vett részt a kereskedelemben. A bányák közül legjelentékenyebbek voltak a sóbányák, éspedig Dés, Désakna, Torda, Vízakna, Szék, Kolozs aknái. Ezek a bányák állandóan művelés alatt állottak, minthogy a só nélkülözhetetlen közszükségleti cikk volt. A kitermelt só mennyiségére a bányák jövedelme vet fényt. Fráter György a sóbányák hasznát évi 40000 forintra tette, I. Ferdinánd magyar király kiküldött biztosai 1552-ben, a bányák akkori gyengébb állapotához mérten, a jövedelmet sokkal kevesebbre becsülték. 1643-1663 között 40-50000 forint körül van a feltüntetett bevétel, 1671-ben azonban már 35000 tallér, 1683-ban pedig 38000; ez akkor kétszer annyi forintnak felelt meg. E bányákhoz járultak a sófalvi telep és a máramarosi aknák; az előbbi 1-2000, az utóbbiak 4-5000 forint jövedelemmel. A fémbányák aranyat, ezüstöt, vasat, rezet termeltek. A nemesfémek fő termelőhelye Nagybánya és Zalatna. Az aranybányászat jövedelme Apafi fejedelem korában 15000 forint, az ezüsté 17000. A réz- és vasbányák vidéke Csík és Belényes kicsiny termeléssel, továbbá Torockó és Vajdahunyad. A kéneső jövedelme Apafi korában 3-4000 forint. A kincstári birtokok vagy fejedelmi gazdaságok központja rendesen egyegy vár, amelyhez sok falu tartozott. Mivel a fejedelmek ezekből az uradalmakból állandóan eladományoztak, ezek ismételten rendezésre szorultak. Az 318
