Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 1603. és 1615. évi kimutatás után teljes számbavétel 1650-ben készült. Ekkor a fiskális javak között szerepelt: Fehérvár, Kővár, Görgény, Gyalu, Kolozsmonostor, Huszt, Szamosújvár, Fogaras, Várad, Zalatna, Déva, Enyed, Borosjenő, Karánsebes, Lugos, meg néhány kisebb város és tekintélyes számú falu. Apafi haláláig ezeknek az uradalmaknak a száma hatra olvadt le: Fehérvár, Déva, Szamosújvár, Kővár, Görgény, Vine. Ahogy a bécsi pénzügyi kamara megállapította, a birtokoknak alig egyharmada maradt meg, mivel a fejedelmek, főleg Apafi, ezeket bőkezűen elosztogatták. Ez a bőkezűség azonban szükségből is fakadt, mivel II. Rákóczi György lengyel hadjárata után a török és a német számára sok pénz kellett, s ezt részben a fejedelmi birtokok elzálogosításából igyekezett a fejedelem előteremteni. A kincstári birtokok terjedelmükhöz mérten különbözőképpen járultak hozzá a kereskedelemhez termékeikkel és állatállományukkal. A termelésben ezek is olyan eljárást követtek, mint a többi nagybirtokok, amelyeknek gazdálkodása az udvarházak keretében oldódott meg. Ezt a gazdálkodást egyik vonásként az önellátásra való törekvés jellemzi. Ez a szándék nyilatkozott meg az élelmiszerek nagy tömegű előállításában, jobbágyiparosok foglalkoztatásában, megfelelő bevételek biztosításában. így pl. Teleki Mihály kancellár uzdiszentpéteri udvarházában a sörnek, ordának, sajtnak, túrónak, aszalt szilvának felhalmozásával találkozunk. Szabók, csizmadiák, kádárok, asztalosok, szíjgyártók dolgoztak az udvarában. Hasonló a helyzet Apor István kincstartó udvarában vagy a gyalui uradalomban. Az ilyen iparos-jobbágyok mások számára is dolgozhattak. Áruikat a vásárba is vitték eladás végett. „A nagybányai sokadalom ideje közel van - írta felesége Teleki Mihálynak. - Ha túrót, tehénbőröket oda nem viszik, abból káruk származik. 60-70 tehénbőr eladásra készen áll. Jó lenne, ha ami el nem kel, azt Szatmárra vinnék.” Az udvarházakban előállított áruk között a bőr vezetett, a terményekben meg az őszi búza és a bor. A jobbágy is főleg búzát és szőlőt termelt. Az országgyűlések időnként az ezekben való szűk termést hozták fel a jobbágyszegénység adófizetési képtelenségének bizonyítására. Egyébként még árpa, zab, rozs, köles, kender s más termények szerepelnek a dézsma fejében behozott termékek között. A Székelyföldön a nagyobb hideg miatt nem érett be a szőlő, viszont jól megtermett a zab. Ott főleg állatok alkották a vagyont. A birtokosság állatállományában legtöbb 319
