Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdélyre gyakorolt közművelődési hatások a XVII. század második felében az ingóság-összeírások tükrében
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" ták, akik a XVI. században János Zsigmond, továbbá a Báthoryak köré csoportosultak, a neves tanárok, akik a külföldről a főiskolára bejött híres tanárokkal is felvették a versenyt. A kereskedők csoportja újabb csoport, amely közművelődésileg hatott. Ezek árukat hoztak be, vagy vittek ki innét. Nemcsak a pénzforgalmat növelték tehát, hanem anyag-felesleget is szállítottak ki. Kivinni való pedig bőven akadt. Az időnkint kimondott kiviteli tilalmak, továbbá az egyedáruságok eligazítanak bennünket abban, hogy a külföldiek különösen minek vették hasznát. Bőrneműek, ló, juh, méz, viasz, szűrposztó, só, búza, arany, ezüst, kéneső, vas, kender a leggyakrabban szereplő nevek. Külföldről főleg iparcikkeket hoztak be. Politikailag Erdély két nemzethez volt leginkább hozzákötve: a törökhöz és a némethez. Azért a kereskedelmi hatások is ezek államaiból voltak a legerősebbek. A mérhetetlen Török Birodalom igájában tartott sok ország, továbbá a három világrész találkozásánál naggyá fejlődött főváros, Konstantinápoly, a török fennhatóság alá tartozó Erdélyi Fejedelemségre szellemi, társadalmi, kereskedelmi, politikai téren csaknem másfél századon át nagy mértékben hatott. A török pompakedvelés az erdélyiek ruházkodásán is meglátszott. A tollbokrétás süvegek, a prémek, zsinóros viseletek általánosak voltak. A török ételek, érintkezésmód, növények, áruk, politikailag a szomszéd országoknak Erdélyhez fűzése a törökkel fennálló kötelezettségek mintájára, a török beszédbeli kifejezések utánzása, főleg Bethlen Gábornak és a portai követeknek írásaiban, valamint Erdély köz- és magánéletében megfigyelhetők. A török fővárosban ülő állandó erdélyi követek, a török politikai és napi élet állandó közelségében, mély benyomások nélkül nem térhettek vissza hazájukba. Megállapítható az is, hogy egyes fejedelmek (Izabella királyné, Báthory Zsigmond, Báthory Gábor és részben Apafi Mihály) szokatlan kemény magatartása, amely a törvény mellőzésével egyes alattvalók halálbüntetését okozta, a török császár gátlást nem ismerő uralkodási eljárásának utánzása. Akkor Konstantinápoly volt a világ egyik legélénkebb, legnagyobb jelentőségű városa, ahol az európai nagy államok állandó követeket tartottak. Még inkább azok, amelyek a törököktől politikailag függtek, így Erdély és a román fejedelemségek is. Ilyen körben Erdély nemcsak politikai kapcsolatokat építhetett ki, hanem közművelődési erősítésekre is szert tehetett. Már a Bal288
