Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" kább akar irgalmasságot, hogy sem áldozatot.”61 Ilyen jobbágyvédő volt Pekri Anna, Teleki első felesége is. 61 Teleki Mihály levelezése II. 114, III. 400, IV. 494, V. 449, IV. 262. 62 EOE. XI. 148, 352. 63 Teleki Mihály levelezése. IV. 534. Az udvarházhoz tartozó jobbágyságon keresztül a kisbirtok élete is bizonyos megvilágításba kerül. A jobbágy földesurának adózott, annak földjeit művelte, az állami adót fizette, így a földesúr előtt jobbágyainak gazdálkodása nem lehetett közömbös. A jobbágyföldek terményeinek fajtájáról a dézsmabeszolgáltatásokból és egyes országgyűlési végzésekből értesülünk. Ezek szerint a jobbágy általában ugyanazokat a gabonákat termesztette, mint a földesúr. Búza, árpa, zab, rozs, köles, kender, len szerepelnek a behordott dézsmák gyanánt. Tehát a jobbágy is urát követte; ez a termelés egyöntetűségét mutatja. Nem valószínű tehát, hogy a jobbágy a vetés anyagát illetőleg a földesúrtól különösebb utasításokat kapott. Azonban a művelés módjára nézve a majorsági birtokok műveléséből példát vehetett. Az úr birtokain is a gazdálkodás annyira egyszerű volt, hogy annál kevesebbet a jobbágy is alig tehetett. Szántás, ugarolás, trágyázás, vetés, boronálás, csépelés szerepelhetett nála is. A jobbágy főleg búzát és bort termelt. Az országgyűlések az ezekben való szűk termést hozták fel a jobbágyság szegénységének, adófizetés képtelenségének szemléltetésére.62 Mivel a bormérésben a földesúrnak elsőbbségi joga volt, úgy tűnik föl, hogy ennek előnyét felhasználta, ha a bor jól fogyott. így Teleki Mihály egyik birtokán nemcsak a dézsmabort szedte be, hanem a jobbágyság borát is megvette. E helyen a majorsági bor 176 veder, a dézsmabor 181 veder volt. Ezenkívül a szegény embereknek minden borát el kellett vennie, 1165 vedret - írta a feleségének; fizetett érte 291 forintot.63 Hogy a bormérés kifizette magát, ez esetből is nyilvánvaló. A jobbágy vagyonát főleg állatállománya alkotta. Gabonájának tekintélyes részét önmagának és állatainak eltartására fordította, de ezek mellett eladásra is kellett gondolnia, hogy pénzhez jusson. Az állami adót pénzben fizette, ami gyakran nehéz feladat elé állította. Ugyanis a nemesség is gyakran panaszkodott 284
