Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK pénzszükség miatt. A jobbágy bort, állatot, gabonát, kerti veteményt, bőrt, házi iparkészítményeket adott el részben a városi lakóknak, részben a kereskedőknek. Méhészettel viszonylag sok jobbágy foglalkozott. Néhány kas méhe számosnak volt, egy-egy jobbágy 10-15-20 kast is tartott. Volt iparos-jobbágy is, de viszonylag kevés. Ez földesurának munkájával adózott, de maradt ideje arra, hogy mások számára is dolgozzon. Ugyanis szolgálata nem mindennap tartott. Az ilyen iparos-jobbágyoknak állatai is voltak. Gabonáját a földesúr malmában őröltette meg, azonban a jobbágyság saját malmaira is van adat. A jobbágyok általában a falvakban laktak a földesúr telkén épült házban. Házukat maguk építették.64 Akkor szinte kizárólagos volt a fából való építkezés, így a jobbágy könnyen összeróhatott magának házat. A vagyonosabbak is építkeztek fából. így Bethlen Gábor fejedelem fából építtetett magának udvarházat Porumbákon. A Kornis család egyik, szentbenedeki birtokán a családi osztozkodáskor azt határozták, hogy a tulajdonosnak ítélt a faházat elhordhatja helyéből. Az udvarházak leírásából kitűnik, hogy a vázat alkotó gerendák közét boronával kötötték össze, azt betapasztották és bemeszelték. Tehát a jobbágyház is ilyen volt, egyszerű felszereléssel és bútorzattal. Fából épült az istállóban a vályú, továbbá a házkémény, járom, sövényből készült a kerítés, az ól, lantornás (áttetsző állati hólyag), deszka, papír volt az ablak, ritkán üveg. Jogosan állítható, hogy a falusi jobbágytelek elrendezése hasonló volt az udvarházéhoz. Faluhelyen most is gyakori az olyan kisgazda telke, ahol elől a ház, azt követi a gazdasági udvar, a csűrkert, a telken keresztben álló csűr, és azon keresztül juthatni a kertbe. 64 Jakó i. m. 93. - EOE. XVI. 619, XIX. 114. Sok volt tehát a szál, amely a jobbágyot a földhöz fűzte. Abból élt, azon állatokat tartott és abból pénzt szerzett. Ezzel ellentétben az urának adózott. A nemesség adómentessége miatt a vállaira nehezedett az országos adó, továbbá az örökös jobbágyság rendszerénél fogva hiányzott a személyes szabadsága és nem volt politikai függetlensége. 285
