Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" jobbágy megadóztatható volt. Az ilyenek megkövetelték, hogy csak nekik, azaz az adófizető jobbágyoknak jusson föld, és a földosztást ilyen alapon hajtották végre.41 belső és külső telket együtt jelentette. 41 Apor birtokán Forgácskúton. L. 1696-ban készült urbáriumát. 42 EOE.XII. 100, XXI. 410. 43 I. m. XIX. 187, XXI. 124. 44 I. m. XVIII. 372. 45 I. m. XII. 443, XIII. 186, 219, XIV. 139, 250 XVIII. 88, XX. 244, 321. 46 I. m. XIII. 283. Adózáskor fizetett tehát a nemesember jószága,42 nem pedig a saját személye. Az olyan nemes azonban adózott, aki jobbágyfunduson lakott. Ugyanúgy az egyházi (egy házhelyes) nemesek is, akiknek ti. nem volt jobbágyuk. Továbbá a zsellérek, ha jobbágyfunduson laktak és az ahhoz tartozó földet művelték. A megromlott kaput e nélkül is segítették.43 Egyébként állami adózás őket nem terhelte. Az adófizetés megkívánta tehát, hogy jobbágy zsellérségre ne szállítsa le magát.44 A századvégi nehéz viszonyok idején azonban a zsellérség rendszeresebben fizette az állami adót. Súlyos országos terhek idején (II. Rákóczi György hadjárata után, Apafi uralkodása végén) az adózáshoz a nemesség is hozzájárult, vagy teljes egészében fizette az adót, mivel a szegénység nem bírta azt. A nemesember jószágát is elveszíthette ideiglenesen, ha az adófizetéstől vonakodott. Földjét addig más használta, amíg az adóra kölcsönzött összeget a tulajdonos vissza nem térítette.45 Rendes viszonyok között azonban a jobbágy adózott, mivel a nemesember kezelésében lévő majorkodási birtok adómentességet élvezett. Amennyiben a majorkodási földek nagysága állandóan növekedett, a jobbágytelkeké viszont apadt, nyilvánvaló, hogy a jobbágyokra eső adórész emelkedett. Nehéz időkben bekövetkezett nagy adófizetés elől sok jobbágy megszökött, és így a föld magára maradt. Márpedig a föld akkor jelent értéket, ha megművelés alá is kerül. Ha tehát a jobbágyok száma megfogyott, vagy a telkeket háborús kár vagy terméketlenség érte, akkor a kapuk száma megcsappant. így az 1664-i országgyűlés szerint egyes helyeken a kapuk száma úgy megfogyott, hogy 2-3 ember „akadott meg rajta”.46 Ez azt jelentette, hogy 10 helyett 2-3 funduson lakott ember és 276
