Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében

GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

özvegyasszonyt csak akkor, ha jobbágytelken lakott, és rendszerint fiaival a hozzátartozó földeket művelte. Gazdasági érdekre utal annak a megjelölése, hogy a jobbágy nős vagy nőtlen volt-e. A birtokos a kellő időben való nősülésére ügyelt. Erre mutat a jobbágy neve után az ilyen bejegyzés: megházasulhat.30

Van olyan feljegyzés, amely szerint a jobbágy gazdája engedélyével nem nősült meg.31

Az urbáriumok továbbá nyilvántartották az elszökött jobbágyokat, megjelölve, hogy azok hol tartózkodnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a birtokosok utánuk kutattak. Gazdasági érdekre mutat az, hogy az urbáriumok a jobbágy életkorát is feltüntetik. Továbbá az urbáriumok a jobbágyok állatait is gazdasági használhatóságuk szerint sorolták fel. Rendszerint így: lovak, ökrök, tehenek, borjúk, juhok, kecskék, disznók, méhek. Általában leggyakoribb volt az ökör. A lovak száma viszonylag csekély. A ló ugyanis igényesebb, felszerelése is költségesebb.

30 Jakói. m. 137.

31 Memoriale

1699

[Erd.

Nemz.

Múz. It.

Lázár-család

lt.].

A jobbágy annyira hozzátartozott a földhöz, hogy a birtokosváltozáskor gazdát cserélt. Birtokelosztáskor az egyik jobbágy az egyik, a másik meg a másik földesúrnak jutott. Megtörtént, hogy ugyanez a jobbágy egyik évben az egyik, másik évben meg a másik birtokos földjén dolgozott. A zselléreket is fiaikkal együtt osztották el. Volt rá eset, hogy a megszökött jobbágy helyett a másik birtokos jobbágyát adóztatták meg. A jobbágy amellett, hogy személyére nézve nem volt szabad, papi és tanítói álláson kívül más tudományos foglalkozásra nem emelkedhetett. így a nép egészséges szellemi erői, tudományos arravalóságai nem bontakozhattak ki, sok jobbágytehetség a jobbágysors egyszerűségében felhasználatlanul élte le a maga színtelen életét.

Leszorítottsága nyilvánult meg a terhekben is, amelyeket hordozott. Kötelezettségei voltak az állam, a megye és ura iránt. Ezeknek elintézése részben az udvarház keretében oldódott meg. A jobbágynak terhe volt az állami adó, az ún. portaadó, amelyet 1565-től kezdve az országgyűlések magyar nyelven kapuadónak említenek. E kapuadó fizetése számos jobbágy között oszlott meg, az egy kapura kivetett adó részekre tagozódott. A rész neve rovatai vagy ravatal volt.

273