Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Azonban ilyen rendszer mellett is a földesúr maradt az irányító. Teleki Mihálynak feleségéhez intézett levelei jól feltárják a helyzetet. Teleki a távolból is szemmel tartotta a gazdaságot és onnét intézkedett. Kicsiny dolgokban is rendelkezett. így előírta, lovaival hogy bánjanak, hányszor etessék őket naponként és mit adjanak nekik. A kerti vetemények sorsáról is gondoskodott. írott emlékeztetőt (memoriale) adott felesége és az udvarbíró kezébe, meghagyván, hogy azt gyakran olvasgassák. A szántás ideje eljővén, eszerint cselekedjenek.28 28 Teleki Mihály levelezése. II. 23, 52, 66, 77, 137. 29 Szék. Oki. VI. 349-352. Különösen tanulságos Petki János gazdasági utasítása, amelyet csíkcsicsói udvarbírájának, Farkas Máténak 1675-ben adott. Ebben őt kötelességének teljesítésére, jó ellenőrzésre, javainak megőrzésére buzdítván, a gazdálkodás módjába is bepillantást engedő parancsokat osztogatott. Szívére kötötte, hogy az udvarház körül való kerteket jól bekerteltesse, azokban jó füvet termeljen. Szántásnak, vetésnek idején a földeket háromszor jól megszántassa, koronáztassa, beléjök tiszta búzát vessen, mert aki gazt vet, gazt arat. A földeket is kellő időben és bőven trágyáztassa, mivel az ott lévő föld ezt megkívánja. Csépeltetés idején ügyeljen, hogy a gabonaszem szalmájában, polyvájában el ne menjen. A gabonát igaz vékával elütve, megméresse és a gabonás házba vitesse.29 Ez utasítás a mezőgazdaság menetét annyira magában foglalja, hogy az más helyre is jellemző. A földjavítás módozataiból nem említi a föld pihentetését, azaz parlagon hagyását, amely Apor majorkodási földjein gyakori volt. A gabonaszem kiverése cséplővel történt. A cséplés egyes embereknek rendes foglalkozásává vált. Az urbáriumok a majorkodási földek terményeiről is szólnak. Leggyakoribbak a gabonafélék és a hüvelyes vetemények. Az előbbiek közül az őszi, kisebb mennyiségben a tavaszi búza vezet. Főleg a Székelyföldön tekintélyes mennyiségben találunk zabot. A székelyföldi hidegebb éghajlat e gabona termesztésére ugyanis alkalmas volt. Kukoricáról, más néven törökbúzáról Apor birtokain csak Boncnyíresnél olvasunk. Ott is mindössze 6 köbölt vetettek el. Szentpéteren is említés történik arról, hogy a tó körül a dombon tengeri búzás hely van. Eszerint a kukorica elterjedtsége még csak nagyon mérsékelt volt. A használt források burgonyáról egyáltalán nem emlékeznek meg. 271
