Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Impériumváltozás
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL Az új és a régi nemesség között versengés indult meg a rang megállapításában. Akik most címeket kaptak, az ülésrendben, az országgyűlési névsor összeállításában elől kívántak járni, a többiek viszont a családok ősiségét vették irányadóknak. A kérdést végül is az uralkodó döntötte el. Az országgyűlésen a grófok, bárók a főtisztek után, a nem-mágnások előtt ültek, viszont a nagyságos cím csak az ősi nemeseket illette meg. Innét az erdélyi szokás, amely szerint a társadalom az ősnemeseket, ha nem is grófok, bárók, manapság is a legmagasabb címmel tiszteli meg. A nagyobb polcon való elhelyezkedéshez mindig pénz is kell. A napi élet követelményei, igényei emelkednek: új konyha, új bútorok, ruhák kellenek. A nagyobb ranghoz jutott fönemesség is erőteljes gazdálkodással, új jószágadományozásokkal, államjövedelmek (bányák, vámok) bérbe vevésével, kereskedésre való összeállással, pénzek jó kamatoztatásával igyekezett pénzhez jutni. Bánffy György kormányzó és Apor István kincstartó ezért vették bérbe az arany-kéneső bányákat, a határvámokat. Hasonló helyzetben voltak általában mindazok is, akik nagyobb állásokban ültek. A fizetések kicsinyek voltak, a nyugdíjnak csak kegydíj formáját ismerték, az állásban levők tehát saját birtokaikból, szerzeményeikből éltek. Eddig a szerényebb életmód mellett nem volt baj, de az általánossá váló igényesedés több költséget kívánt. Természetes következmény lett az eladósodás. Apor Péter panasza szerint: Előbb az emberek nem gyűjtöttek pénzt, és nem voltak adósok, szeretetben élt úr és paraszt. Most meg adósok lettek a gőg mellett. Idegen talajból átültetett szokások így állítottak szembe békésen élőket, és vontak közéjük választófalat. Nagyobb lett a különbség ember és ember között. A kincstári jövedelmek közül a még megmaradt néhány birtok (gyulafehérvári, dévai, szamosújvári, kővári, görgényi, vinci) volt már csak Apor kincstartó kezén, a többi a német bizottság (commissio) intézkedése alá került. Tehát az arany-kéneső-bányák (Zalatna, Popárfalva a hozzájuk tartozó uradalmakkal), vámok, sóbányák, dézsmák. Ügy találták ugyanis, hogy az erdélyiek nem mutatnak fel elég jövedelmet. A jövedelem tényleg fokozódott, de az elégedetlenség is nagyobbodott. A pénzügyi hivatalokba német tisztviselők ültek. Apor Péter megállapította, hogy a sóbányák kamaraispánjai csak németek voltak. 125
