Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Impériumváltozás
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Az erdélyiek így a kincstári jövedelmek kezeléséből, a katonai állásokból hátrább és hátrább szorultak, viszont terheik növekedtek. A török visszaszorításával járó nagy adók, a katonatartás nagy áldozatokat követelt. Az urakat a kényszerkölcsönökkel, ajándékra szorítással, a szegényebbeket az adózás kiterjesztésével s emelésével terhelték meg. Annyira elszegényedtek az emberek, hogy az uralkodó 1698-ban két évre moratóriumot hirdetett, amely idő alatt a kölcsönadott összegeket nem volt szabad behajtani. Az emberek rosszabbodástól féltek, mire a pénzmentés is megkezdődött. Apor István titokban Bécsbe vitt pénzt, és azt a jezsuitáknál helyezte el. így sem kerülte el sorsát, mivel a kincstár vele szemben támasztott követeléseit ez összegből téríttette meg. Erdélyben még nem voltak bankok, a kölcsönöket magánemberek adták. Idővel a bécsi bankokban történő pénzelhelyezés rendszeresebb lett. Bécsben az elintézések vadhajtása a vesztegetés. A kijárok jutalomra vártak, ettől a rangosabbak sem idegenkedtek. Apor kincstartó pl. 100-100 aranyat küldött Aichpichl és Kleinburg pénzügyi tanácsosoknak, hogy a pénzügyi kamarában mellette szóljanak. Kleinburg Aport Martinicz grófné támogatásával is kecsegtette, mint akinek nagy szava van a felség és a nagy emberek előtt. Apor ennek részére is 100 aranyat küldött Kleinburg kezéhez. Ez azonban még annak részére is 30-40 aranyat kért, aki, mint írta, ennél a grófnénál legtöbbet tehet. Erdély szabadsága ekképpen morzsolódott, morzsolódott, amíg engedelmes tartománnyá nem vált. 126
