Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla életének krónikája (Budapest, 2021)
A közreadó előszava
A KÖZREADÓ ELŐSZAVA A KÖZREADÓ ELŐSZAVA E könyv szerzőjét, ifjabb Bartók Bélát családtagként tisztelhetem, Ö volt apai nagynéném férje és egyúttal keresztapám. A minden évben együtt töltött nyaralásaink közül jól emlékszem arra a nyárra, amikor a kétszoba-hallos nyaralóból másfél szobát elfoglaltak azok a kisebb-nagyobb papírdarabok, levelek, feljegyzések, vonatjegyek és egyéb dokumentumok, melyek szükségesek voltak e könyv összeállításához. Tizenéves fiatalként ez engem nemhogy nem zavart, annál inkább csodáltam azt a pontos, precíz munkát, amelyre mindig törekedett mérnöki munkájában is, de legfőképpen akkor, ha Édesapjáról írt vagy mondott valamit. Bartók Béláról csak egyféleképpen tudott megnyilatkozni, mindig az igazat, a valóságot írta meg, a saját tudása, pontossága és a fellelhető minden hiteles dokumentum, azaz a tiszta forrás alapján. Bartók Béla születésének 100. évfordulója környékén megjelent könyvei (Apám életének krónikája; Bartók Béla családi levelei; Bartók Béla műhelyében) megírásával elsődleges célja az volt, hogy az Édesapjáról a megelőző évtizedekben megjelent számtalan hamis, téves vagy hazug információt Ö - mint akkor még élő, és egyben egyik legközvetlenebb családtagja - korrigálja, helyre tegye és a hazugságokat megcáfolja. Mindez majdnem pontosan 40 évvel ezelőtt történt, azonban sajnos nap mint nap azt tapasztalom, hogy ezek a téves vagy éppen rosszindulatú állítások nemhogy nem múltak el, talán még inkább erősödtek is az elmúlt időben, és mára már oda jutottunk, hogy tudományosnak mondott műhelyekből is kerülnek ki olyan állítások Bartók Béláról, melyek a példának okáért továbbra is azt állítják, hogy Bartók Béla nemcsak időlegesen, hosszabb 7
