Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK„AZ ELHANYAGOLTSÁG... Az eddig elmondottakból következik, hogy Hegedűs Lóránt létszámbecslését számos adatkezelési szempont, és szakmódszertani megfontolás erősíti. Mégsem tekinthetünk el a mértéktartóbb számítási eredmények számbavételétől, mint Auner Károlyé, már a miatt is, hogy a létszám-vitában forgó szélső értékeket - mint a leginkább valószínűsíthető magyarázat kiérlelésének viszonyítási pontjait - rögzíthessük. Noha a bukaresti kanonok kalkulációja jórészt becsléseken alapult, az öntörvényű román adatközléshez képest módszertanilag mégis elfogadhatóbb megoldásokat alkalmazott. A felekezeti és foglalkozási-megélhetési adatok összevetésével Moldvában 64 ezer főnyi katolikus csángó parasztnépességgel számolt. A katolikus és protestáns osztrák-magyar állampolgárok 69 752 fős tömegéből pedig kivont 24 ezer görögkatolikus hazai románt,147 s a Lajtán túli tartományokból érkezettek kiszűrésére használt 1/3-os szorzó alkalmazásával a magyarok létszámát a román állampolgárságúakkal együtt 95 ezer főre kerekítette. Vagyis a korabeli regáti magyarságot kétharmad részben csángónak tekintette.148 Álláspontjával szöges ellentétben áll Poliány Zoltán bukaresti újságíró véleménye, aki viszont a regáti magyar népesség jó kétharmadát az állampolgárságát vesztett kategóriába sorolta,149 s ez a moldvai csángók figyelmen kívül hagyásával is további 50-60 ezer magyar jelenlétét feltételezi a korabeli Romániában. Az így kapott százötvenezres lélekszám pedig éppen a Hegedűs Lóránt és Auner Károly által kalkulált adatok közép értékének tekinthető. 147 Minthogy a görögkatolikus, azaz unitus felekezet tagjait a Habsburg Monarchiában rendszerint a katolikussághoz sorolták, míg a regáti román adminisztráció automatikusan ortodox vallásúként számolt velük. 148 Auner 908, 83-84. 149 Az újságíró becslése (70-80%) túlzottnak tűnik, mégis okkal feltételezhető, hogy ez a „bújtatott” kategória tízezres nagyságrendet takart. Poliány Zoltán emlékirata, 63. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII, t. Ugyanakkor nincsen semmilyen támpontunk annak eldöntésére, hogy az osztrák-magyar illetőségű bevándorlók között milyen arányban voltak Lajtán túliak; mint ahogy arra sem, hogy a nagy szóródással számított „hazátlanok” között mekkora tömeget képviselt a magyarság (noha a túlnyomó többség bizonyosan állampolgárságot el nem nyert askenázi zsidó lehetett). 49
